Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - II. Részesművelés - 1. Felesművelés

valamint a nagycsaládos parasztok is, akiknek fölös munkaerejük volt, de tőkéjük nem: feles földet fogtak. Ezenkívül olyan ember is munkált ilyen földet, akinek kocsija, lova és gazdasági felszerelése volt, de földje nem. Sok paraszt azért munkált feles földet, mert még rossz termés esetében sem félt a tönremenéstől, legfeljebb a munkája veszett oda, ezért a felesbérlők száma állandóan szaporodott. Az utóbbi időben a nagy kereslet miatt a nagyobb tanyásföldet inkább feléből adták ki, mert olyan sok járuléka volt, hogy a bére átlagosan magasabb volt a haszonbérnél. Ha a felesföldön tanya is volt, de nem volt rá szükség, a feles ritkán hagyta üresen, legtöbbször tanyást engedett bele. Minél távolabb volt a két tanya egymástól, annál előnyösebb volt, mert a takarmányt helyben etették fel, s nem kellett szállítani. A szemtermés és a szálas takarmány feles volt, azonban a bérbeadó legtöbbször a takarmányrészét a felesnél hagyta trágyakészíttetés és különféle szolgáltatások fejében, de kikötötte, hogy a trágyát a földről nem viheti el. A vetőmag, a gép- és munkásrész is feles volt. Rendszerint az adó is. Adót csak a tanyásföldek után fizettek, a puszta föld (tanya nélküli föld) után nem. A gabonát csépléskor felezték. A gazda részét a gép farától vitte be a feles a saját igájával, a gazda magtárába. Az egyik 10 q gabonát a gazdának s a másikat saját részére szállította. Olasz István és öt társa Dán Péter Barackosi-dűlőben fekvő földjéből 96 holdat bérelt feléből. A cséplés társaságban történt, ha nem volt elég ember, akkor közösen fogadtak, hogy kilegyen a trupa: a cséplőgép mellett dolgozó társaság. A cséplés ègylére, egy helyre ment, mert közös volt a munka, s azután elosztották. Ha a búzát, árpát „gazul" felezték, akkor külön csépelték és a szemet kiegyenlítették. Ilyenkor a kereszteket felezték, minden második a gazdáé lett. Ha gazul feleztek és a gazdának nem volt más földről származó gabonája, akkor külön csépelték és a szemet kiegyenlítették. De ha volt, akkor a gazda a gabonáját összerakatta, s nem egyenlítettek. Az első világháború előtt a tanyaudvaron mögfejtött, megfosztott kukoricát kasokkal felezték. Ha egyenletes volt a kukorica, ritkán megesett, hogy sorral feleztek, először a gazda részét szedték s azután a felesét. A tököt jó termés esetén kocsival felezték. Ha a felesbérlet puszta, tanyanélküli föld volt, akkor a fele takarmányt a gazda tanyájába, vagy a városi házhoz szállította a feles, a másik felét haza vitte. Mindkét helyről a feles megállapított számú kocsi trágyát vitt a felesföldre. Bármilyen gondosan trágyázta is a feles a kifogott földet, évek múlva is megmutatta a föld, hogy melyik földet munkálta a gazdája és melyiket a feles. A környékbeli parasztok szeme észrevette, pl.: hogy a Csárpateleki-dűlőben még most is meglátszik, hogy melyik föld volt Pál Flóriáné, ott nagyobb kukorica terem. Sok felesbérletnél a termény és takarmány felén kívül nem volt külön szolgáltatás. A kisebb területű vagy gyengébb földek után sem adtak be külön járandóságot. De sok esetben a gazda a nagyobb földön a terményen és takarmányon kívül még más szolgáltatást is kikötött. Általában a tanyás földterületek után volt egyéb járandóság is. Pl. Kovács János kakasszéki gazda Fejes József 21 kisholdját 1928-tól, a Török Julianna-féle 12 kisholdas földet 1930-ig, a tulajdonosok haláláig feléből munkálta, mert a termény és takarmányon kívül mást nem adott. Ezek mellett rövidebb ideig nagyobb földet is bérelt, mert a gazda sok „sallangot" (azaz különszolgáltatásokat) követelt. „Nagyon sallangos főd az komám!" — mondták egymás között. A tanyáért és a telekért a következő külön szolgáltatást, „sallangot" adtak a felesek. A tanyától süldőt és baromfit fizettek. Hízót feles föld után nem adtak, mert a gazda a beadott süldőket a fele takarmányból meghizlalhatta. Ha a gazda több tanyásföldet adott ki feléből, akkor mindegyik feles beadta a süldőt. Általános volt holdanként egypár rántani való csirke beadása is. Ez kétszer történt : nyáron és szeptemberben. Tojást is adtak, libát, kacsát ritkábban. Gyakran előfordult, hogy a városban lakó öreggazda egy, nagyon ritkán 213