Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Koczka Pál–Nagy Gyula: A család munkája - II. Munkamegosztás a többtagú családban - 3. A munka cséléskor

szaporodott, ilyenkor az otthon maradtak látták el a jószág körüli munkát; az ebédet is el kellett vinni a cséplés helyére. Az első világháború befejezése után cséplőbandák alakultak, amelyek százalékért csépeltek. A csépléskor sok helyen reggelit, ebédet, vacsorát adtak a cséplőmunkásoknak, helyenként azonban csak ebédet. A részesmunkásokkal járó gépek mind a gazda, mind a gazdaasszony munkáját nagyban megkönnyítette, mert a csépléssel járó nagy munka csak egy vagy két napig tartott. A gazdaasszonynak ez idő alatt igazán sok dolga volt, mert a család tagjaival együtt legalább 30 személyre főzött. Maga a cséplőbanda 24 főből állt, de ilyenkor a család létszáma is szaporodott, mert vagy a szomszédaszszony, vagy városból a nagymama segített a főzésben. Virradatkor a gép megindult, ezért ekkorára a gazda odakészítette a zsákot és a ponyvát. Legalább 200 liter vízzel várták a gépet, ezért már előző nap hordókba, kádakba meghordták. Mindig az hordta a vizet, aki legjobban ráért, de többen is hordhatták. A cséplőgép indulása előtt pálinkával kínálták meg a munkásokat. Legtöbb helyen a bandagazda osztotta szét az emberek között az italt. A géptulajdonost, a gépészt és a fűtőt mindig a gazda látta el étellel-itallal. Ha a társas csépléssel szemben látszólag többe is került a részesekkel való cséplés, végeredményben olcsóbb, jobb és főleg gyorsabb volt, mert egy nap vagy még rövidebb idő alatt végeztek, nem volt visszasegítés és így a jószág ellátására és a tanya körüli munkák végzésére jutott idő. Egy-egy cséplőbanda 160—200 q gabonát tudott leereszteni egy nap. A gazdaasszony és a többiek a rendes tanya körüli munkát végezték, de ők is a gazdával együtt a cséplés napján nagyon korán keltek. A reggeli készítése különösebb gondot nem okozott, mert az kenyérből, szalonnából, zöldpaprikából vagy savanyúuborkából, tejből állott, melyet a tanyaudvaron asztal mellett fogyasztottak el. A gazda a cséplés kezdetekor megígérte a szalma- és törekkazal-rakóknak, ha szép kazlat raknak, akkor megjutalmazza őket (a jutalom pénz vagy 50 kg búza volt). Ha nem volt fukar a gazda, akkor munka közben többször is megkínálta pálinkával a részeseket, különösen, ha nagyon száraz volt az idő és nagy volt a por. Megérte, mert ha „smucig" volt, akkor napok múltával tudott csak rendet teremteni a gépesek után. A munkások a „gavar" gazdát már ismerték és igyekeztek mindenben a kedvére járni. Ilyen helyen az ebéddel is „kirukkoltak". Miután a bandagazdától is sok függött, a gazda azt is megjutalmazta, ha a banda jó munkát végzett. Az ebéd pontosan 12 órakor elkészült, mert a gép dudált és megállt. Ha az ebédet a részeseknek utánuk vitték, akkor is ott kellett lenni 12 órára, mert a gép megállt. Ott is volt mindig. Az ebéd rendszerint egy órás hosszáig tartott. Ha a tanya körül volt olyan árnyas hely, ahová az asztalokat kivihették, ott ettek. Kialakult ülésrend nem volt, „ahogy gyütt!" — úgy ültek. A fűtő a gépet nem hagyhatta el, azért neki odavitték az ételt. Ha azonban utánuk vitték az ebédet, akkor rendszerint a gyöpre pokrócot terítettek és azon ettek. Dohányozni csak a megengedett helyen lehetett. A dohányzóhelyet egy táblával jelölték meg, s alatta egy vízzel telt vödör volt, ahová a cigarettacsutkákat dobták. A gép pontosan egy órakor dudált. Ebéd után az etetők lezsírozták a gépet, a részesek egy cigarettát elszívtak vagy szundítottak egyet. Egészen naplementéig csépeltek, de sokszor sötét volt, amikor leálltak. Kíülönösen ha úgy látták, hogy végezni tudnak, s a gazda sem sajnálta a pálinkát — még 9 órakor is ment a gép. Cséplés alatt a gazda fogata hordta be a gabonát, vagy ő vagy a béres hajtott. A mérésnél 6 zsákot eresztettek le, mire az utolsó tele lett, a gazda igencsak előkerült. Két mérés után kocsira dobálták a zsákokat, s egy részes bement a kocsival. Ha messzebb vitték a gabonát, akkor a mázsa mellett stószba rakták. Ha a gazdának nem is volt a csépléskor megszabott, folyamatos munkája mindig a közelben tartózkodott. Ha valamelyik családtag helyettesítette, az írta be az irkába (füzetbe) az eredményt. A családtagok — sőt még a béres, kanász is, ha nem volt dolguk a jószág körül — a gép körül settenkedtek. Asszonyt, 184