Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Amit nem értünk - Bálint Sándor: Hidelemvilág

nek. A bejárón csakugyan megindultak a Puszta felé. Akkora porfelhőt láttak a nyomukban, mintha libák verték volna föl. A pockok a bejáró végén a Puszta felé fordultak. Nem derült ki, hogy kit leptek el. Fáradozásáért a javas egy mázsa búzát kapott. Cserepesben a Tamási családot is ellepték a pockok. Kormosra mentek elküldő emberért. Munkájáért a tót egy mázsa búzát kért. Tamási sokallta, nem tudtak megegyezni. Reggelre annyi lett a pocok, hogy már járni sem tudtak tőle. Az embert sietve visszahívták, aki most már el is küldte őket. A tudomány titkát ezek az emberek senkinek sem árulták el. Beszélnek szerelmi praktikákról is. Egy cinkusi legény szerette volna feleségnek a szomszédék lányát, de az nem ment hozzá. Fircsik Mari híres javasasszonyhoz utasították, aki két véka búzáért megígérte, hogy segíteni fog. Ki is hozták Cinkusra. Éjfél felé átmentek a lányék tanyájába. A legény elöl, Mari néni meg hátul ment és egy ásóval mindig visszaforgatta a legény lába nyomát. Fele úton egy fekete macska szaladt el mellettük. Mari néni ebből azt jósolta, hogy a lány első kérőjéhez megy hozzá. A legény másnap meg is kérte, hozzá is ment, de a házasság nem lett boldog. Egy hatablaki legény, Molnár Sándor lakodalomba volt hivatalos. Ott kiment vizelni. Utána titokban egy lányos anya a vizeletébe kilencféle tűvel beleszúrt. Ettől kezdve mindig mehetnékje volt a lányhoz, bár nem is kellett neki a lány. A legény anyja panaszkodott, hogy nem tudja, mi van a fiával. Úgy határozott, hogy elmegy Aradra, a szülővárosába. Talán ott majd segítenek a fián. Fájdalmát a vonaton is előhozta. Egyik útitársa azt kommendálta, hogy a fia éjszaka lopjon valahonnan szőlőháncsot és a rajta levő csomót hátra tett kézzel, langyos vízben oldozza meg. Ha sikerül, akkor a rontás elmúlik róla. Sikerült ugyan neki, de utána nagyon félt nemcsak a lányoktól, de az asszonyoktól is. Olasz Ernő bátyját, Istvánt a felesége megrontotta, ott is hagyta. Nem fájt semmije sem, de nyugtalan volt, mindig menni szeretett volna. Kínlódásába beleaszalódott. Valaki a már említett pécskai embert, Szávát javasolta. Az apjával ment el, az is tudni akarta, ml a baj. Kútjukból merítettek egy üveg vizet, mert a román ember mindig abból nézte ki az igazságot. Mondta is neki, hogy a felesége nem akar elválni. Ha maradt volna otthon az asszonynak valami ruhája, azt ássa, temesse el, de a gödörből föl ne vegye. Száva az üveg vízbe tett három szem búzát. Nem dugta be, a víz elkezdett forrni. Istvánnak egy kis pohárral inni kellett belőle. Közben a búzaszemek megdagadtak, megszőrösödtek. Ebből is ivott. Utána megnyugodott, de nem volt maradása, a ruhát otthon mégis kiásta. Ismét megzavarodott és elment Pécskára. Az öreg azonban azt mondta, hogy most már nem tud rajta segíteni. A helyi hagyomány is tud a hazajáró lelkekről, akiknek nincs nyugalmuk, mert földi életükben nem hagytak rendben, vagy megbántak, elmulasztottak valamit. Az orosházi határ közelében egyik tanyában éjszakánként furcsa dolgok történtek. A padláson muzsikáltak, éjfél körül kukorékoltak a kakasok, a kutyák üvöltöztek. Ha azonban kimentek, vagy fölmentek a padlásra, semmit sem vettek észre. Az is előfordult, hogy tálalás után az asztalról a tányérokat, kanalakat valaki lehajigálta. Az új tányér összetört. A szekrények ajtaja kinyílt, a tanyatetőről a cserepek lesodródtak, pedig még szellő sem rebbent. A gazda még csendőrt is hívott, aki végigélte ugyan a jelenségeket, de tenni ő sem tudott semmit. Azt rebesgették, hogy a tanya régebbi gazdája megbánta az eladását és ő küldte a rontást a vevőre, aki hamarosan túl is adott rajta. A bűbájos lassan belefáradt a mesterségébe, szeretne szabadulni tőle. Fircsik Mari egyszer azt mondta egy cinkusi asszonynak, hogy két véka búzáért megtanítja hét ördögi és hét isteni tudományra. A hazaérkező férj azonban bottal kergette ki a tanyából. A haldokló bűbájosnak rendszerint kézfogással kell tudományát átadnia valakinek. Ezt az öreg Aklanné hozzátartozói közül senki sem vállalta. Ezért egy üszőt vezettek az ágyához. Az öregasszony megsimogatta a hátát. Ekkor tudott csak meghalni, de a borjú is elpusztult. 448