Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - III. Élet a körökben - 3. Műkedvelő előadások

Pusztán az első színdarab, amelyet műkedvelők játszottak, a Próbaházasság volt. Veres Borcsa Mihály kardoskúti tanító tanította be 1916-ban. Szüreti bálát rendeztek a Kardoskúti Olvasókörben s ott adták elő. Ezután több olvasókörben rendeztek műkedvelő előadást. A színdarabokat a tanítók tanították be, de nem minden olvasókör épült iskola szomszédságában s nem minden tanító szeretett színdarabot betanítani. A szőkehalmi tanító is „bohóckodásnak" tekintette a kakasszékiek próbálkozásait, de a siker után megváltozott a véleménye. A már említett Veres Borcsa Mihályon kivül Barackoson Lencse Mózes, Fecskésen pedig Gilde Kálmán tanítók nevelték a színjátszókat. A legtöbb körben azonban egy arra alkalmas köri tag tanította be a szereplőket. A kör vezetősége, vagy a kör ifjúsági csoportja, vagy a közeli tanító felkérésére történt a színdarab tanításának az elvállalása. Néhol az ifjúsági csoport vezetője vagy a kör vigalmija volt a műkedvelő előadások betanítója. A kör tagjai érezték, hogy a színdarabok betanítása elsősorban a tanítók feladata. Aranyadhalmon, amikor megérkezett az új tanító, Simándi Béla, Juhász Nagy Vilmos, a műkedvelő előadások betanítója felajánlotta a tanítónak a színjátszók vezetését. A tanító megnézett egy próbát s továbbra is Juhász Nagy Vilmos kezén hagyta a színjátszókat, mert jó kezekben látta a színjátszók vezetését. Nem így tett Simándi Béla utóda: Czuczi Ferenc tanító. Juhász Nagy Vilmos neki is felajánlotta a vezetést, amit első szóra el is vállalt. De nem foglalkozott a fiatalokkal kétszer sem, goromba volt hozzájuk s nem tudott a nyelvükön beszélni. Az áldozatkész emberek közül az emlékezet a következő neveket őrizte meg: Barackoson Kérdő Ernő, Pecercésen Vígh Imre, Kakasszéken Hegedűs József, Pusztafeketehalmon Szél Sándor, Mágocsoldalon Séllei Mihály, a Csajági Olvasókörben Szántó Lajos, Fecskésparton Marton István, Aranyadhalmon Juhász Nagy Vilmos és Kardoskúton Lőrincz János serénykedtek a műkedvelőélet felvirágoztatásán. A színdarabok betanításához jó alaptermészet, türelmesség, higgadtság, vezetésre való rátermettség kellett. Az általános műveltség birtoklása elengedhetetlen volt. Közülük egyedül Juhász Nagy Vilmos járta ki a polgári iskola négy osztályát. De kivétel nélkül mindnyájan nagyon szerettek olvasni. Hegedűs Józsefre is sokszor rávírradt, amikor olvasott. Nagy előny volt a zene szeretete, de még nagyobb annak művelése. Juhász Nagy Vilmos citerán és szájharmonikán játszott. Lőrincz János pedig tagja volt az Orosházi Dalegyletnek. Jó hangja volt és szeretett énekelni. A műkedvelők betanítói szerettek színházba jámi. Érdekes, hogy a pecercésháti Vígh Imre sem a színházat, sem a mozit nem szerette, annak ellenére a betanított darabokkal nagy sikert aratott. A fenti alapvető tulajdonságokhoz még egyéb tényezők is hozzájárultak, hogy a nehéz munkát végző parasztember kevés szabad idejének egy részét színdarabok betanítására áldozza. Lőrincz János családjában mindenki jó szereplő volt, beleélték magukat a szerepbe. Aranyadhalmon Juhász Nagy Vilmos pedig nem szerette látni, hogy a szereplők vezető nélkül vergődtek, azért is tanította őket, noha egy időben a kardoskúti körnek elnöke is volt. Nagyon fontos volt, hogy a fiatalok vezetője tréfáskedvű legyen. Ilyen víg kedélyű ember volt Hegedűs József is. Egyébként a tanítás szórakozás is volt, szerettek a fiatalok között lenni. De a külső körülményeknek is kedvezőéknek kellett lenni, hogy a színdarabot betanítók eredményesen dolgozhassanak. Az imént említett Hegedűs József apjának 52 hold földje volt. Béresük, cselédjük volt s ez a körülmény lehetővé tette, hogy a fiatalokkal foglalkozhasson. Másnál a családtalanság, vagy az elhalt egyetlen gyermek kárpótlása hajtotta a kultúrára, emberi melegségre éhes embert a fiatalok közé. így az orosházi határban Monoron erdős Tóth Sándor évtizedekig kitűnően tanította szerepelni az ifjúságot. Az első színdarabnak sikerülnie kellett s ezért nagyon fontos volt az első színdarab kiválasztása. Például Monoron Gárdonyi Annuskájával kezdtek. A Pusztán a következő színdaraboknak volt nagy sikerük: Csepreghy Ferenc: Piros bugyelláris, Géczy István: A gyimesi vadvirág, Petőfi Sándor: János vitéz, Tóth Ede: A falu rossza. A darabokat a vá399