A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

A nyomtatás erősen igénybe vette úgy az emberek, mint az igásállatok munkaerejét. Az ágyasokra 4—6 lovat vezettek rá, és a nyomtató munkásoknak, az ún. „betyároknak" kifizetett bér a múlt század 70-es éveiben 3 köböl búza, 2 köböl árpa, 1 pár csizmafejelés, 1 kocsi szalma és 6 új forint volt. Ez a bér az egész nyomtatás idejére szólott. Még akkor is annyit kapott, ha az időjárás, vagy a másirányú mezőgazdasági munkák miatt a nyomtatás decemberig elhúzódott. A munkát vezető első betyárnak még a fenti bérezésen kívül adtak egy kocsi tüzelőtrágyát is. Nyomtatással naponta 20—30 q-nál többet nem tudtak elvégezni, és az így nyert szem tisztasága is igen vitatható volt. Géppel ezen idő alatt 80—100 q-t csépeltek el, és a gabona is az előbbinél lényegesen tisztább volt. Ez a két adat beszédes bizonyság a gépi cséplés korai és nagymérvű elterjedése mellett. A gépi cséplés új munkaszervezeti formákat kívánt. Egyrészt állandó és bizonyos szaktudással rendelkező, jól összeszokott társulatot, másrészt gyakorlatot a gépi munkák kiszolgálásában. A cséplőmunkásokat a géptulajdonosok „fogadták", rendszerint négy személyt, akik az asztagon dolgoztak, négy szalmahordót, négy kazalrakót, két kévevágót, két etetőt, egy vízhordót és hat pelyva- ill. törekhordót. A két utóbbi kategória rendszerint a női félrészesekből került ki. Bérezésüket szintén az 1878-as Tanácsi Jegyzőkönyvből tudjuk rekonstruálni. Eszerint minden elcsépelt száz zsák szemből hét zsákkal kaptak a cséplőmunkások.

42 A századfordulón a gazdák a cséplőrészt egyben adták ki, ebből osztozott a géptulajdonos és a munkások, mégpedig fele-fele arányban. A cséplés első hetében a gabona 8%-át, a második héten 7,5%-át, a harmadik héten 6%-át kapták. A bérezés ösztönző volt a gyors munkára, vagyis igyekeztek egy gazdánál a legrövidebb idő 226