Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A hazai szikes talajok és a szikesedés, valamint a só felhalmozódási folyamatok rövid jellemzése (Tóth Tibor és Szendrei Géza)
mintegy felét alkotják. A szikesedés által érintett talajok több mint 12 000 km 2-es kiterjedésük révén az ország igen jelentős talajféleségei. A II. táblázatban bemutatott talajtípusok közül kiterjedésüket tekintve a legfontosabbak a mélyben sós csernozjomok, a szolonyeces réti talajok, a sztyeppesedő réti szolonyecek és a réti szolonyecek. Ezek magyarországi összterülete külön-külön nagyobb, mint 2000 km 2 , a többi talajtípus kiterjedésejelentősen kisebb. A szikesek legnagyobb kiterjedésben a Hortobágyon, a Csongrádi-síkon, a Békésisíkon, a Körösmenti síkon, a Szolnok-Túri-síkon, a Tiszafüredi-Kunhegyesi-síkon, a Hevesi-síkon és a Békési-háton találhatók, kiterjedésük kistájanként meghaladja az 500 km 2-t. Ha csupán a legsósabb szikes szoloncsák és szoloncsák-szolonyec talajtípusokat tekintjük, akkor az AGROTOPO adatbázis alapján a legnagyobb kiterjedésben ezek a Csepeli-sík és a Solti-sík kistájakon találhatók, közel 200 km 2-es kiterjedésben. Ugyancsak jelentős, több mint 50 km 2-es kiterjedésben fordulnak elő a Dorozsma-Majsaihomokhát, a Kalocsai-Sárköz és a Kiskunsági-homokhát kistájakban. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szikes területek elmúlt évekbeli bejárása során azt a tendenciát figyeltük meg, hogy a korábbi, az AGROTOPO adatbázis alapján 1981-ben jelzett szoloncsákok helyén egyre inkább szoloncsák-szolonyecek, illetve szolonyecek fordulnak elő (Tóth, 2005). A szikesek kistájon belüli területi arányát tekintve kiemelkedő a Hortobágy és a Csongrádi-sík, több mint 70%-kaI. A Tiszafüred-Kunhegyesi-sík, a Békési-sík, a Körösmenti-sík, a Nagy-Sárrét, a Solti-sík, a Borsodi-Mezőség legalább területének felén szikes talajokat tartalmaz. A Körösszög, a Békési-hát, a Csanádi-hát, a Kis-Sárrét, a Bihari-sík, a Jászság, a Hevesi-ártér, a Gerje-Perje-sík kistájaknak legalább egyharmada szikes talajokkal borított. Ugyanakkor a legszikesebb szoloncsák és szoloncsák-szolonyec talajtípusok legnagyobb területi arányukat a Solti-sík és Csepeli-sík kistájakban érik el 25, illetve 16%-kal. A III. táblázat mutatja be a hazai szikes talajú területek korábbi elkülönítését. Mivel legrészletesebben ezzel a kérdéssel 'Sigmond (1927), Treitz (1924, 1934) és Herke et al., (1959) foglalkozott, az általuk készített elhatárolást mutatjuk be. Az oszlopokban azonos betűvel jelzett tájakat az egyes szerzők egy nagyobb szikes tájegységbe vonták be. A III. táblázatban megfigyelhető, hogy a szerzők kissé eltérően csoportosították a szikes talajú kistájakat, ugyanakkor mindegyik besorolás csupán egy-egy esetben különbözött Somogyi (1991) osztályozásától. Herke felosztása tematikusán teljesen egyezik a Kistáj kataszterrel, míg Treitz a Hortobágyot, 'Sigmond pedig Kiskunfélegyháza vidékét emelte ki, mint egyedi régiót. 'Sigmond a szikes talajok szempontjából egybevonta a 1.13. Körös-Maros közét, míg a másik két szerző nem. Figyelemre méltó, hogy minden egyes síkvidéki középtájban előfordul szikes talaj. A részletes listát azokról az alföldi településekről, amelyek határában szikes talajok fordulnak elő, Treitz (1934) készítette el. Sókivirágzásokat a fentiektől elméletileg kevésbé sós talajok AGROTOPO foltjában is találtunk. Ennek oka az, hogy az 1:100 000 méretarányú adatbázis törvényszerűen csupán igen korlátozottan képes a szikes talajokra eredendően jellemző rendkívüli változatosságot bemutatni.
