Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

A röntgenfluoreszcens színképelemzést a diffraktométerek elterjedésével párhuzamosan főként az iparban és a nagy mintamennyiségekkel dolgozó kutatóintézetekben (pl. MÁFI, Rischák Géza) használták. Többek között az AI koordinációjával kapcsolatos kutatásokban alkalmazta Csikósné Hartyáni Zsuzsa (VVE). Az ásványtanban is alkalmazott további új anyagvizsgálati eljárások közül különösen kiemelkedő volt a termoanalitika magyarországi fejlődése. Az első hazai DTAberendezést Földváriné Vogl Mária és Kliburszky Béla alkotta meg 1950-ben a MÁFIban. Termikus elemzéseket is először agyag- és bauxitásványokon végeztek (Földváriné Vogl Mária, MÁFI; Gedeon Tihamér, FKI, kezdetben Habicht-készülékkel; Kovács Tivadarné, FKI stb.). A MÁFI-ban Földváriné irányításával jelentős módszertani fejlesztő munka folyt (Koblencz Vera, Tolnay Vera). Földváriné 1958-ban kézikönyvet jelentetett meg a módszer ásványtani alkalmazásáról.

10 A derivatográf kifejlesztése a műegyetemen (1955) további lendületet adott a hazai termoanalitikának, a műszert az 1960-as években már számos kutatóhelyen alkalmazták. Az 1970-es évektől újabb módszertani fejlesztések fűződnek Földvári Mária (MÁFI) és Szöőr Gyula (KLTE) nevéhez. Elsősorban az áttekintő geokémiai, ércteleptani kutatás hasznosította a - már a II. világháború előtt a Földtani Intézetben meghonosított — optikai emissziós spektroszkópos módszereket, melyek fénykora az 1950-70-es években volt (MÁFI, ELTE KőzettanGeokémiai Tsz., MTA GKL stb.). A módszer specialistái a szakterületen: Földváriné (később Kliburszkyné) Vogl Mária, Vigh Antalné, Zentai Péter (MÁFI), Nagyné Balogh Judit (ELTE Kőzettan-Geokémiai Tsz.), Molnár Árpádné (JATE), Tomschey Ottó (MTA GKL), Szabó László (Ércbányászati Vállalat Központi Labor, majd OEÁ Egri Laboratórium), Nóvák Győző és Upor Endre (MEV), Baczó Gáborné (TAKI). Az infravörös spektroszkópiát már az 1960-as évek elején alkalmazták, elsősorban a szilikátásványok szerkezetének tanulmányozása területén (Nemecz Ernő, VVE; majd Pécsiné Donath Éva, ELTE), az 1970-es évek elején Jónás Klára (VVE) és Solymár Károly (Aluterv-FKI) vizsgált vele egyes bauxitásványokat. A MÁFI-ban 1975, a JATE-n 1977 óta használják fel a földtani anyagvizsgálatban. A módszer specialistái a szakterületen: Földvári Mária (MÁFI), Pápay László (JATE), Dudich Endre (az MTA GKL-ben), a szerves geokémia területén Bruknerné Wein Aliz (MÁFI). A Mössbauer-spektroszkópia lehetőségeit első ízben Korecz László és Vértes Attila (ELTE) használta ki az 1970-es évek közepétől a különböző vastartalmú ásványok vizsgálatában (1976-ban pl. Kákay Szabó Orsolya Korecz segítségével a „mauritzitot" tanulmányozta). A neutronaktivációs nyomelemzés első hazai földtudományi alkalmazásai Bérezi János (ELTE Ásványtani Tsz.) és a vele együttműködő kutatók (Buda György, Kiss János) nevéhez fűződtek az 1970-es évek közepén (a BME-n 1971 óta működő tanreaktor munkatársaival együttműködésben). Az ELGI-ben Tatár János, Siklós Albert és Renner János dolgozott e területen. A transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) ásványtani felhasználására Tokody már 1943-ban felhívta a figyelmet.

11 A módszert az agyagásványok kutatásában az 1950-es évek első fele óta alkalmazták főleg morfológiai elemzésre (Árkosi Klára, MTA Elektron1 Földváriné Vogl M. (1958): A differenciális termikus elemzés szerepe az ásványtanban és a földtani nyersanyagkutatásban. Budapest: MÁFI. Ugyanez angolul: Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 5, 3-102. Tokody L (1943): Az ásványtani kutatások újabb eredményei és irányai. Földt. Értés., Uj Folyam, 8, 109-126.