Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

Itt jegyezzük meg, hogy Koch Sándor első mineralógus tanítványait még Mauritz tanszékén nevelte, ahol magántanárként működött. Kertai György és Szurovy Géza azonban rövidesen (a II. világháború alatt) a kőolaj geológia területére került, ahol mindkettő kiemelkedő pályát futott be. IV.4.1.2. M. Kir Ferenc József Tudományegyetem (1920-21: Budapest, 1921-40: Szeged, 1940-45: Kolozsvár) Az egyetem 1920 márciusában Budapesten, majd 1921 októberében Szegeden nyert ideiglenes elhelyezést. Mivel Szádeczky-Kardoss Gyula Kolozsváron maradt, az Ásványés Földtani Intézetet volt tanítványa, Gaál István (mb. igazgató 1923-ig), majd volt adjunktusa, Szentpétery Zsigmond (ny. rk. egy. tanár és igazgató 1923-tól, r. tanár 1924-től) vezette tovább. Hosszabb ideig működött az intézetben Lengyel Endre (-1940), Sümeghy József (1921-26), Miháltz István (1924-40) és Mezősi József (1937-40). A tudományos munka elsősorban a leíró kőzettan (Szentpétery, Lengyel, Mezősi), az üledékes kőzettan (Miháltz) és az őslénytan területére (Sümeghy) terjedt ki. A publikációk egy része 1928-tól az egyetem Acta Chemica, Mineralogica et Physica című szakfolyóiratában jelent meg. Az Észak-Erdély visszacsatolásakor (1940) Kolozsvárra visszahelyezett egyetemen külön Ásványtan, illetve Földtan Tanszék alakult, az előbbi élére Szentpétery Zsigmondot, az utóbbira Balogh Ernőt nevezték ki. (Sajátos módon kettejük közül Balogh volt az, aki számottevő ásványtani munkásságot fejtett ki.). Szentpétery munkatársa volt Imreh József (mineralógus), Szőkefalvi Nagy Zoltán (petrográfus) és Treiber János (petrográfus). 1944-ben, Észak-Erdély újbóli elvesztésekor, Szentpétery Zsigmond Magyarországra távozott, de az egyetemi oktatók jelentős része Kolozsváron maradt, és az 1945 júniusában létesített magyar tannyelvű Állami Tudományegyetemen (még az évtől Bolyai Tudományegyetem) dolgozott tovább (az Ásvány-Kőzettan Tanszék professzora Balogh Ernő lett). IV.4.1.3. Debreceni (1921-45-ig M. Kir. Tisza István) Tudományegyetem Bár ásványtani és földtani előadásokat már 1926-tól tartott az egyetemen Hoffer András, az Ásvány-Földtani Intézetet csak 1929-ben hozták létre. Telegdi Roth Károly (1929-36) professzorsága után sűrűn váltották egymást az igazgatók. Szádeczky Gyula tanítványa, Hoffer András (1936-37 és 1941—44), és Telegdi Roth korábbi gyakornoka, illetve tanársegéde, Kovács Lajos (1945—49) - mindkettő gimnáziumi tanár - másodállásban látta el hivatalukat, egyedül a kolozsvári Szádeczky-tanítvány Ferenczi István működött kinevezett professzorként (1937^-0). Az ásványtant Vendl Mária adta elő, 193(^41 közt magántanárként, 1941-től címzetes nyilvános rendkívüli tanárként. Az összesen 1-2 tanársegéddel és gyakornokkal működő tanszék szakmailag a földtani térképezés, földtan-őslénytan felé irányult, amit a gyakornokként vagy tanársegédként itt nevelkedett kutatók (Kovács Lajos, gyak. 1928-30, tsg. 1930-33; ifj. Noszky Jenő, gyak. majd tsg. 1931-36; Balogh Kálmán, gyak. majd tsg. 1935-40; Wein György, tsg. 1936-39; Székyné Fux Vilma, tsg. 1940-43) névsora is tükröz. Szabó Istvánné Marton Mária (gyak. 1943-47, tsg. 1947-50, adj. 1950-52) és Pólya Lászlóné Borsos Erzsébet Irén (gyak. 1945-50, tsg. 1950-59) a későbbiekben megváltak a szakterülettől, így a földtudományok területén érdemlegesen nem publikáltak.