Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

A Földtan-Teleptani Tanszék élén sokáig Vendel Miklós állt (1941-59), aki a tanszék Miskolcra való átköltöztetésekor megvált az egyetemtől. Pojják Tibor megbízott tanszékvezetőt Benkö Ferenc követte (1962-68), majd Földvári Aladár állt a tanszék élén (1968-71). Kutatásai során elsősorban az oligocén és miocén slír formációk sokoldalú vizsgálatával foglalkozott. Földvári halála után a Bányaműveléstani Tanszék professzora, Richter Richárd (1971-78) látta el a vezetői feladatokat. Ez idő alatt erősödött meg a hidrogeológiai-mérnökgeológiai irányvonal, elsősorban Juhász József személyéhez kötődően. 1978-81 között Némedi-Varga Zoltán, a hazai kőszénföldtani kutatás egyik legismertebb szakembere vezette a tanszéket. Őt váltotta fel Somfai Attila (1981-2001), aki a kőolajföldtani kutatás gyakorlati és elméleti kérdéseivel foglalkozott. V.4.1.6. Veszprémi Vegyipari Egyetem (1949-töl, de 1951-ig még mint a BME Nehézvegyipari Kara) Az 1949-ben létrehozott egyetem Ásványtani Tanszékét a budapesti tudományegyetemen végzett, majd a műegyetem Ásvány-Földtani Tanszékén dolgozó Nemecz Ernő alapította. A vegyipar abban az időben világszerte nagy változáson ment keresztül a műveleti és anyagtudományi ismeretek gyors fejlődése következtében. Ez visszahatott az ásványtani ismeretek átrendeződésére és a kutatás irányára is. Nemecz vezetésével (1949-90) tóként a finom szemcséjű ásványi nyersanyagok (bauxitok, mangánércek, agyagok, zeolitok) vizsgálatával, és egyes alkotóik, elsősorban az agyagásványok szerkezeti kérdéseivel foglalkoztak (pl. rácshibákhoz kötődő víz-, OH- és C02-tartalom esetében a kötési energia genetikai függésének kimutatása, kristályok mechanikai hatásokra történő polimorf átalakulásának kimutatása stb.). A tárgyalt időszakban hosszabb ideig a tanszék munkatársa volt Nagy Károly (1949-55), Kotsis Tivadar (1951-58), Elek Sarolta (1957-87), Vassányi István (1963-95), Csikósné Hartyáni Zsuzsanna (1973-), Olaszi Vendel (1977-93) és Jánossy András (1979-94). További, az ásványtan területével érintkező kutatási területek: nagyhőmérsékletű átalakulások szerkezeti vizsgálata (Vassányi), zeolitok kutatása (Jánossy, Olaszi), a röntgenfluoreszcens spektroszkópia nyomelemvizsgálatokban és az Al koordinációs helyzetének meghatározásában (Csikósné Hartyáni Zs.). V.4.2. Kutatóintézetek V.4.2.1. Magyar Állami Földtani Intézet (MAFI) L. az V.3.4.1. pontot. V.4.2.2. MTA Geokémiai Kutatólaboratórium (GKL) Az 1950-es alapításától 1975 végéig Szádeczky-Kardoss Elemér irányította MTA GKL kutatási irányai kezdetben a magmás kőzettan-geokémia (Szádeczky-Kardoss Elemér; Pesty László 1956-89; Póka Teréz, 1959-; Pantó György, 1962-), valamint a szénkőzettan, -kémia és -genetika (Szádeczky-Kardoss; Soós László, 1951-73; Horváth Zoltán András, 1975-88) voltak. Az 1960-as évektől a kutatások a bauxitgeokémia (Bárdossy György, 1965-74; Pantó György), a biogeokémia (Szolnoky János, 1962-78), az 1970-es évektől a metamorf kőzettan és -genetika (Árkai Péter, 1968-), az ércgenetika (Pantó György), a nagy nyomású és hőmérsékletű modellezés (Pesty László; Kliburszky Béla, 1965-75; Schlatner Jenő, 1965-75; Tomschey Ottó, 1966-89) és a szerves geokémia terére (Sajgó Csanád, 1970-) is kiterjedtek. A röntgendiffraktométeres laboratóriumot