Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

vizsgálata, 1953-59), Zsilák György (hidrogeológia, térképezés, 1959-65), Török Endre (mérnökgeológiai térképezés, 1959-92), Gálos Miklós (kőzetfizika, 1964-), Marek István (kőzetfizika, 1965-95), Meisel János (-, 1966-81), Kleb Béla (mérnökgeológiai térképezés, környezetföldtan, 1981-). 84. ábra. Vendl Aladár professzor, a BME Ásvány-Földtani Tanszékének vezetője, munkatársai és tanítványai körében 1956-ban (balról jobbra, áll: Nemecz Ernő, Mándy Tamásné, Takáts Tibor, Bauer Jenő, Mándy Tamás, Almássy Bálint, Kertész Pál, Horváth József, Bidló Gábor, Gál Sándor, Fülöp Béla; ül: Papp Ferenc, Tokody László, Vendl Aladár, Kőrössy László, Csíky Gábor) Ásványtani vonatkozású közleményeket ezen időszakban leginkább Mándy Tamás, majd Bidló Gábor jelentetett meg, elsősorban az agyagásványok, bauxitok stb. termikus és röntgendiffrakciós vizsgálatának terén. V.4.1.5. (1952-56 között Rákosi Mátyás) Nehézipari Műszaki Egyetem, Sopron-Miskolc, majd Miskolc Az Ásvány- és Földtani, 1956-tól Ásvány- és Kőzettani Tanszéken a műegyetemen nevelkedett Ppjják Tibor (1950—66 és 1968-83) vezetése alatt főleg észak-magyarországi magmás kőzetek (Pojják; Wallacher László, 1960-97), barnakőszenek (Kossuth Gáborné, 1954-81) és eocén képződmények kutatásával (Wallacher), karbonátásványok termolumineszcens és elektronmikroszkópos vizsgálatával (Csordás István, 1951-86), ércásványokkal (Molnár Pál, 1964-67), valamint a Tokaji-hegységi vulkáni kőzetek és nemérces ásványtelepek genetikai összefüggéseivel foglalkoztak. Egerer Frigyes (1973— 2001) és Namesánszki Károly (1973-) csatlakozásával a kutatási profil a kőzetekben lezajló redox folyamatok; a víz-közet kölcsönhatás; a röntgenamorf ásványok szerkezeti tulajdonságainak vizsgálatával bővült.