Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

11.6.2.10. Esmark: Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise ... Jens Esmark norvég geológus-mineralógus 1794 nyarán, freibergi bányászakadémiai hallgató korában járta be Magyarországot és Erdélyt (28a. ábra). A feltétlen Wernerhívö, neptunista Esmark tapasztalatairól nyomtatásban is beszámolt, először a Neues Bergmännisches Journal hasábjain, majd (1798-ban) könyv formájában.

65 Esmark „Magyarországi, erdélyi és bánsági ásványtani utazásának rövid leírása", mint az előszóból kitűnik, Fichtel munkáinak egyfajta cáfolataként és - Born vagy Townson müveivel szemben - kizárólag a szakközönségnek íródott: Nem tagadhatom, hogy Fichtel írásainak elolvasása, különösen az újabbaké, a bennük uralkodó fölöttébb határozott és negatív hangvétel, valamint az általam ismert és becsült mineralógusok elleni kirohanások miatt igencsak nehezemre esett. Nagyon váratlan volt számomra ez a hangnem és e tudománytalan magatartás egy olyan tekintélyes, magas állású, koros és tehetséges ember részéről, mint amilyen von Fichtel úr. Eközben mégis azt hittem, számíthatok arra, hogy e férfinak - akinek írásai tervezett utam során a fellelendő földtani dolgokra és lelőhelyeikre vonatkozóan vezetni kellettek volna engem - legalább megfigyelései helyesek, bár már az elolvasáskor több durva és feltűnő, elsősorban oriktognóziai pontatlanságot vettem észre. Csakhogy mennyire meglepődtem, amikor látogatásom során az általa megfigyeltek és leírtak többségét hibásnak találtam. Voltaképpen ez indított engem arra az elhatározásra - de meglehetősen csak utazásom vége felé -, hogy a magyarországi hegységekre vonatkozó észrevételeimet az ásványtani szakközönség elé tárjam, részben hogy a jövendő utazók megfigyeléseit megkönnyítsem, és lehetőséget adjak nekik arra, hogy köztem és Fichtel úr között válasszanak, részben hogy a fiatal magyarországi mineralógusoknak - akik Fichtel állításait még mindig vitathatatlan és megdönthetetlen igazságoknak tartják - felnyissam a szemét, és figyelmessé tegyem őket az említett ország valódi természeti viszonyaira. Tóth Mikét idézve Esmark „megjegyzéseinek nagy része bányászati és földtani, de fölötte érdekes ásványtani adatokat is szolgáltat". A földtani vonatkozású részek Esmark bigott neptunista meggyőződése miatt teljes mértékben elavultak - azon élcelődött például, hogy a Tokaji-hegységben, ahol Fichtel lépten-nyomon [vulkáni] hamut és salakot talált, ő csak egy helyen látott ilyesmit, mégpedig Tokaj és Tállya közt egy téglaégető kemencénél. Ezzel szemben a bányászattörténet, és - amint Koch Sándor megállapította - az „ásványtopográfia szempontjából Esmark munkája egyes részleteiben még ma is használható".

66 Az ásványtani jellegű adatok egyrészt a bányatermények rövid felsorolásából, néha egy-egy figyelemre méltóbb példány rövid jellemzéséből, másrészt a „főszövegtől" elkülönített, Werner szellemét tükröző hosszas leírásokban találhatók. Utóbbiak a fontosabb, illetve érdekesebb ásványokat és kőzeteket mutatják be. A magyar ásványtan kultúrtörténete szempontjából érdekesek a meglátogatott ásványgyüjteményekről szóló rövid híradások is.

67 Esmark Selmecbányán a kőzetekkel és a telérviszonyokkal foglalkozott részletesebben. Körmöc felé haladva felfigyelt a Lehotka környéki kovaváltozatokra. Körmöcbányáról ezüstfakóércet, antimonitot, baritot és dolomitot írt le. Megemlékezett a tajovai auripigmentről és realgárról. Úrvölgyről vastartalmú fakóércet és kalkopiritet mint fő érceket, valamint gipszet, kvarcot és kobaltvitriolt említett. Útban Pestre Visegrád közelében megnézte a [dömösi] szénbányát. Pesten megtekintett több ásványgyűjteményt, melyek közül az egyetemen lévő Piller-kollekciót ítélte a legjobbnak. 6 Esmark, J. (1798): Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn, Siebenbürgen und das Banal. Freyberg: Crazische Buchhandlung. 66 Tóth (1882: 16); Koch (1952: 37-40). 67 Esmark útjának következő bemutatásánál Koch (1952: 37-40) ismertetéséből is merítettünk.