Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
//. 6.4.6. Disszertációk A XVIII. század végén még meg-megjelentek a korábbi időszakban divatos, és az I/B.2.7 és I/C.2.1. részekben tárgyalt disszertációk, melyben a vizsgázó (valójában többnyire a tanára) a tanulmányai során elsajátított tananyag vázlatát, illetve az annak kapcsán kifejtett téziseket adta közre. Mutatóban néhány, tárgyunk szempontjából érdekes füzetke adatai: 1766-ban Fridvaldszky János két tanítványa a vasról és vegyületeiről írt, a disszertáció a magyarországi (Zólyom, Gömör, Szepes, Torna vármegyei) vasbányák rövid, és az erdélyi lelőhelyek (Vajdahunyad, Torockó) részletesebb ismertetését is tartalmazza. 1775-ben Mathias Pillérnek, a nagyszombati egyetem természetrajz-professzorának két tanítványa jelentette meg nyilvános ásványtani vizsgatételeit. Szklenár György, a pozsonyi főgimnáziumban a humaniórák tanára, Magyarországon előforduló természeti ritkaságok címen 1780-ban az arany és a drágakövek előfordulásairól nyújtott latin nyelvű összefoglalást. 138 E kiadványtípus részletesebb tudománytörténeti feldolgozása még várat magára, csakúgy mint a XIX. század közepéig megjelent orvosdoktori inaugurális disszertációké, melyek között szintén akad néhány ásványtant is érintő. 139 11.6.4.7. Benkö: Magyar minerologia Benkö Ferenc (Fichtel ajánlásával megjelent) magyar ásványtana 140 nem tankönyv, hanem gondosan felépített, a kor szintjén álló rendszertan. Az öt osztályon (kövek és földek, sók, enyves és égő matériák, fél és egész ércek, kővé vált dolgok) belüli hierarchia felső szintjei a belső, alsó szintjei a külső megismertető jegyekre épülnek. Irodalomjegyzék, szövegközi hivatkozások, jelzik az igényességre való törekvést. Az igen tömör, szemléletes leírásokat számos hazai (főleg erdélyi) lelőhelyadat egészíti ki (40. ábra), így - amint Tóth Mike is megállapította - „nem megvetendő mű" a topografikus ásványtanra 141 nézve sem. 11.6.4.8. Zay: Magyar mineralógia Alig öt évvel a Benkőé után megjelent a második önálló magyar ásványtan. 142 Szerzője, Zay Sámuel orvos, Piller tanítványa volt. Könyve szerkezetében és tartalmában is az övét követi, de annál valamivel részletesebb, és jóval több adatot közöl a magyarországi ásványlelőhelyekről (41. ábra). Nem túl részletező tagolás és narratív stílus jellemzi. ' Fridvaldszky, J. (1766): Dissertatio de natura ferri et ferrariis Regni Hungáriáé ac. Transilvaniae. Claudiopoli. Piller, M. (1775): Tentamen publicum ex praelectionibus históriáé naturalis... quod e regno minerali subibit... Nicolaus Dvornikovich. Tymaviae: Typ. Tyrnaviensibus és Tentamen publicum ex praelectionibus históriáé naturalis quod e regno minerali subibit Franciscus Galambos. Uo.: Uo.; Szklenar, G. (1780): Rariora naturae monumenta in Ungaria occurentia. Posonii: Landerer. 139 Bolaffio, J. (1829): Dissertatio inauguralis mineralogico-chemico-medica de ferro. Pestini: Trattner; Freytag, J. (1837): Duo systemata determinationis mineralium. Pestini stb. 140 Benkö F. (1786): Magyar minerologia, az az a' kövek' 's értzek' tudománya. Kolozsvárt: Ref. Koll. betűivel. Hasonmás kiadása (lelőhelymutatóval!): 1986, Budapest: ELTE KISZ Biz. 141 Tóth (1882: 13); Koch (1952: 30-35); Weiszburg in Benkö (1986 [reprint]). 142 Zay S. (1791): Magyar mineralógia avagy az ásványokról való tudomány. Komárom: Wéber. L. Hála et al. (1998).
