Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
II.6.4,2. Scopoli és Piller müvei Giovanni Antonio Scopoli selmeci professzor Ásványtani előadások a selmeci bányászati akadémia második évfolyama számára címmel 1771-ben kiadott műve 133 az első, hazánkban alkalmazott és (igaz külföldön) nyomtatásban megjelent főiskolai ásványtani tankönyv. Az első (1778-ban) Magyarországon kiadott önálló ásványtani tankönyv Mathias Piller professzor természetrajzkönyvének külön is több kiadást megért harmadik része volt. 134 A Ratio Educationisbm előírt rendszer (sók, éghetők, földek, kövek, elsőés másodrendű drágakövek, félfémek, fémek, egyéb fosszíliák) szerinti tárgyalás során természetesen elsősorban nem a tudományosság, hanem az alsó- és középfokú oktatás szempontjait követte. Aránylag kevés benne a topografikus ásványtani adat, a lelőhelymegadás gyakorta eléggé tág (Magyarország, Erdély, Bánság), a hazai lelőhelyek közül csak az ismertebbek (Selmec-, Körmöc-, Kapnik-, Felső-, Miszbánya, Urvölgy, Szomolnok stb.) szerepelnek, bár a könyvben olykor a szerző saját tapasztalatait tükröző leírások is fel-feltünnek: Erdélyben mind Kapnikon, mind Nagyágon található rózsa- és hússzínű spatum scintillons [földpát, valójában rodokrozit], szemcséi rombusz alakúak, szövete fénylő szemcsés, ezzel mindazonáltal semmiképpen sem kell összekeverni a Kapnikon előforduló, szintén rózsaszínű ércmeddőt [rodonitot], amely ugyan fénylik és néha a savakkal is pezseg, alkata mégsem pátos. (...) [A mirabilitet] Buda mellett is elég nagy mennyiségben lehet gyűjteni por alakban, ritkábban kristályosodva. Az ismételt oldódás által a kristályok nemcsak egyre csinosabbak lesznek, hanem igen változatos kristályalakot nyernek. 11.6.43. Miller: Introductio in regnum minérale... Miller Jakab Ferdinánd nagyváradi gimnáziumi tanár (1778) közvetlenül Piller könyvének megjelenése előtt nyomtatott tankönyv híján - saját bevallása szerint nem annyira önszántából, mint inkább tanítványai kedvéért - állított össze egy latin nyelvű ásványtani segédkönyvet. A szintén a Ratio előírásait követő, kéziratban maradt munkában 285 magyarországi és erdélyi ásványlelőhelyet és bányát is megemlített. Példaként itt a kövesedéit fatörzsekről szóló részt idézzük: 135 Lutskán, Liptó megyében a megkövesedett fa nem ritka, amint a Szepességben Ruszbachon, Abaújvár megyében Regécen, Boldogkőn, Árkán, és a Berettyó folyóban, valamint máshol is az országban. Erdélyben gyakoriak a zalatnai bányákban, de oly törékenyek, hogy a csiszolást nem bírják, [lapszéli jegyzet:] Körmöcbányán 1780-ban a Jastraba-erdöben, mely egy mérföldnyire van onnan, egy hegyomlás alkalmával nagy mennyiségű megkövesedett fát találtak, melyeket kocsival a magyar királyi kamara udvarára szállítottak. Ennek a kövesedett fának a gyökere fekete volt, és magában a fában, mely fenyőfának látszott, úgy az erek, mint az évgyűrűk, melyek ezekre merőlegesek, épek és világosan felismerhetők voltak. Hatalmas megkövesedett törzsek találhatók Rézbányán a Keresztelő Szent János kápolna kriptájában. A gyönyörű természet tudománnyá /-//. Nagy Váradon: Tichy János (I. könyv, VIII. szakasz, A' természet' három országa' testeinek alkotó részeikről. I. rész: A' sókról, II. r: A' földekről, V. r: Az értzekről). 133 Scopoli, J. A. (1771): Mineralogische Vorlesungen fiir die andere Classen der Bergakademie zu Schemnitz. Wien. 134 Piller, M. (1778): Elementa históriáé naturalis in usum scholarum grammaticarum per Regnum Hugnariae et provincias eidem adnexas. Pars III. complectens regnum minérale. Budae: Typ. Reg. Univ. 135 Miller, J.F. (1778): Introductio in regnum minérale Hungáriáé et Transsylvaniáé. Kézirat. A részlet Balyi Károly fordítása nyomán. L. Koch (1979).
