Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
11.6.2.12. Clarke: Travels in various countries of Europe, Asia and Africa Edward Daniel Clarke, a cambridge-i egyetem ásványtanprofesszora közel-keleti útjáról 1802-ben a kontinensen át tért haza Angliába, s április 29-e és május 29-e között átutazott Magyarországon a Vöröstoronyi-szoros - Bojca 72 - Nagyszeben - Szászsebes - Déva Nagyág - Déva - Facset - Lúgos - Horgos - Szeged - Kiskunfélegyháza - Kecskemét Pest - Pilisvörösvár - Párkány - Léva - Bakabánya - Selmecbánya - Körmöcbánya Selmecbánya - Pozsony - Bécs útvonalon (dőlt betűvel a meglátogatott bányák). Clarke úti élményeit jóval később más utazások emlékeivel együtt publikálta. 73 Az eddig ismertetett „ásványtani utazásokkal" ellentétben az ásványok ismertetésére nem a kevés bányászati-ércteleptani leírásba beleszőve, hanem az egyes bányahelyeken vásárolt példányok javának felsorolása kapcsán kerül sor (ezek azonban nem feltétlenül az adott lelőhelyről származtak). A Nagyágon vett példányok közül Clarke az alábbiakat emelte ki: 1) A leggazdagabb aranytelluridok. Ez a Born-féle „szürkearany" [nagyágit], 2) Terméstellúr, szabályos hatszögekben [hatszögű oszlopokban] kristályosodva. 3) Terméstellúr lemezes formában. 4) Aurum graphicum [szilvanit] Offenbányáról, avagy ólomtartalmú arany-ezüst-tellurid. 5) Ezüstfakóérc, kristályos. 6) Kristályos antimon-szulfid [antimonit] lemezes termésarannyal, az erdélyi Toplizról [Toplica]. 7) Termésarany Toplizról, dús lemezes alakban. 8) Szép színű ametiszt az erdélyi Porcuráról [Porkura]. 9) Kovasavas mangán-oxid, kristályos, gyönyörű rózsaszínű [rodokrozit!]. 10) Arzén-szulfid, vörös és sárga, átlátszó kristályokban [realgár és augipigment]. A könyvben találjuk az egyik első, magyarországi ásványhamisításról szóló beszámolót: Vételre kínáltak nekünk néhány kristályos antimon-szulfid [antimonit] példányt, melyeken a kristályok között termésaranypikkelyek voltak. Möhling professzor azt gyanította, hogy ezt a társulást mesterségesen produkálták. Miután a példányokat meleg vízbe tettük, az arany kiszabadult a ragasztóból, és a fogás nyilvánvalóvá vált. Ez arra indított bennünket, hogy az erdélyi példányainkat is kitegyük ugyané próbának, és egy-kettő hasonlóan hamisnak bizonyult; vagyis az antimonit és az arany külön valódiak voltak, de társulásuk hamis volt. A vásárlás mellett Clarke természetesen maga is gyűjtött ásványokat: A következő délelőtt [május 14-én] ásványgyűjtéssel voltunk elfoglalva a bakabányai bányában. A bánya dús ércén kívül, mely aranytartalmú agyaggal és vas-oxiddal átjárt kvarc, a következő ásványokat szereztük itt: 1) termésarany kvarcban; 2) Fekete ezüst [stefanit?] aranytartalmú pirittel; 3) Aranytartalmú ezüst-szulfid [?]; 4) Fekete ezüst [stefanit?] elsődleges baritkristályokkal stb. stb. Az érc itt dúsabb aranyban, mint bármely magyarországi bányában, de ebből nem következik, hogy ez a legtermékenyebb is. Amint az ismertetett részletekből is kitűnik, a mű inkább élménybeszámolóként, mint különösebb szakmai igénnyel íródott. Mindazonáltal az ásványgyűjtés és -kereskedelem korabeli viszonyairól sok érdekességet tartalmaz. 11.6.2.13. Sternberg és Becker Joachim Sternberg gróf, prágai természetbúvár könyve 74 (1808) szerzőjének az alsómagyarországi bányavárosokban, 1807-ben tett útját leírva - mint Tóth Mike meg72 Meglepő módon a szerző a Nagyszeben melletti Bojcát összekeverte az Erdélyi-érchegységben lévő hasonnevű aranylelőhellyel. 73 Clarke, E. D. (1816): Travels in various countries of Europe, Asia and Africa. London: Cadwell and Da vies. (A magyarországi fejezet a 2. rész 3. szakaszában, 594-701). L. Kiss (1991b). 4 Sternberg, J. (1808): Reise nach den Ungarischen Bergstädten Schemnitz, Neusohl, Schmölnitz, dem Karpathengebirg und Pesth im Jahre 1807. Wien.
