Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)
Bevezetés (Szakáll Sándor & Weiszburg Tamás)
Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. II. 9-16 Miskolc, 1994 E KÖTETET SCHERF EMIL (1889-1967) GEOLÓGUS, A TELKIBANYAI ÉRCES TERÜLET FÁRADHATATLAN KUTATÓJA EMLÉKÉNEK AJÁNLJUK TELKIBÁNYA ÁSVÁNYAI (Bevezetés) Szakáll Sándor & Weiszburg Tamás Telkibánya a mai Magyarország területének bányászattörténeti szempontból egyik legfontosabb bányahelye. A középkortól a XIX. század végéig váltakozó intenzitással művelték arany- és ezüsttartalmú érces teléreit. A legfontosabb telérek a Gyepű-hegyen, a Kánya-hegyen és a Fehér-hegy térségében helyezkedtek el (1. és 2. ábra). Telkibánya környékének ásványairól (kivéve az opálváltozatokat) nagyon kevés ismeretünk van a XIX. század közepéig. Általában véve elmondható, hogy a Telkibányát felkereső szakembereket elsősorban az ércesedés, a telérek megjelenése érdekelte, így csupán érintőlegesen foglalkoztak a telérek ásványaival. Zepharovich (1859; 1873) és Tóth (1882) összegezték először monográfiáikban a kutatók által addig megfigyelt ásványokat, melyek kis száma azt jelezte, hogy fajokban szegények a telkibányai ércesedés telérei. A monográfiákban a következő ásványokról tettek említést: antimonit, antimonokker, alunit, kvarc, opál, sziderit és termésarany. Századunk első felében Liffa Aurél kutatásai alapján jelentősen bővültek a területről alkotott ásványtani ismereteink. Liffa (1953; 1955) két monográfiájában az előbbiekben említett ásványokon kívül a következőkről tesz említést: cervantit, akantit (argentit), gipsz, kaolinit, malachit és pirit. Lényegesen több ásványtani információ származik Székyné Fux Vilmának a területen végzett kutatásaiból, melynek összegzése a telkibányai érces területet tárgyaló monográfiájában található (Széky-Fux, 1970). A telérek és a mellékkőzetek anyagának - műszeres vizsgálatokkal alátámasztott - részletes ásványtani és kőzettani tanulmányozásával nagyban gazdagította a terület ásványaira vonatkozó ismereteket. Kimutatta egyes telérekből a következő új szulfidokat: galenit, kalkopirit, pirargirit, szfalerit, tetraedrit és markazit. Először tett említést a vágatokban epigén szulfátokról (alunogén, halotrichit, melanterit) és számos agyagásványt (halloysit, illit, montmorillonit, kaolinit, dickit), illetve karbonátásványt (kalcit, dolomit, ankerit) írt le a telérekből és mellékkőzetekből. A telkibányai érces területtel a nyolcvanas években több kutató foglalkozott. E vizsgálatok eredményeként számos új adat került napvilágra a vulkanizmus, az ércteleptan, a geokémia, a genetika, a telérek ásványparagenezise témakörökben. A vizsgálatok alapján például megállapíthatjuk, hogy a telérek nem is annyira szegények ásványokban, igaz a legtöbb faj csak kis mennyiségben fordul elő. A
