Rémiás Tibor szerk.: Miskolc város történetének dokumentumai II. Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből (Miskolc, 1992)

S. Koós Judit: Miskolc és környékének korai és középső bronzkora

tek áldozatul a pusztító tűzvésznek. Az elpusztult, leégett házak helyére újakat emeltek, újra döngölték az agyagpadlót és fonták a sövényfalat. Gazdálkodásukra a váltógazdálkodásos földművelés jellemző, mely az állandó egy helyben lakás eredményeként alakulhatott ki. Földjeiket általában csonteszközökkel művelték, melyek gyakori leletei a feltárásoknak. Leggyakrabban használt nyersanyaguk a csont, a mindennapi élet használati tárgyainak alapanyaga. Árak, tűk, nyílhegyek, horgok, hálókötöző tűk, vésők stb. készülhettek belőle. Hogy eszközkészletükben a csontnak jutott vezető szerep, azt a fémművesség ismereteinek hiányával, nyersanyaghiánnyal is magyarázhatjuk. Csekély számú bronztárgyuk mindössze néhány eszközben (tőrök, varrótűk, balták) és ékítményben (nyakperecek, spirálcsövek, ívelt csüngők) testesült meg. Viszonylag kisszámú kőeszközeik között jelentős szerepet foglaltak el a kőbalták, csákányok, vésők, de a feltárások során őrlőkövek, dörzs- és fenőkövek is napvilágra kerültek. Fazekasságukban a dísz- és házikerámia egyaránt gondosan kidolgozott, szépen megmunkált. Az utóbbiak jellegzetes, textilmintát utánzó és seprűs díszítésével ellátott töredékei szinte minden lelőhelyen megtalálhatóak. Temetkezési formájuk a hamvasztásos. Halottaikat szórthamvasan vagy urnába helyezve temették el, ez esetben az urnát egy tállal vagy fazékkal leborították. Sírjaik sírcsoportokat alkottak és egymástól nagy távolságra helyezkedtek el. Talán ez a magyarázata annak - a kutatás esetlegességén túl -, hogy rendkívül kevés a hatvani kultúra eddig feltárt sírjainak száma. E rövid - és közel sem teljes - ismertetés a kora bronzkor hatvani kultúrájáról egyfajta bevezetőül szolgált a most felsorolásra váró emlékanyaghoz. Előzetesként megjegyezzük, hogy megyénk kora bronzkori történetének nem egy jelentős lelőhelye ismert a szakirodalomban: Tiszalúc-Dankadomb, Tiszakeszi-Szódadomb, Vatta-Testhalom, Aroktő-Dongóhalom, Alsóvadász-Várdomb stb. De sorolhatnánk itt a Mezőcsát környéki teli-telepeket, ahol nagyjából 200 km

2 területen 14 található.

6 Ezzel szemben Miskolc területén alig-alig találunk a hatvani kultúra ittlétére utaló emléket. A miskolci múzeum őriz „Hejőcsaba irányába" megjelöléssel három cserepet, melyek közül az egyik textüdíszes, a másik kettő bütyökdíszes csészetöredék.

7 Ugyancsak szórvány az a tipikusan hatvani töredék, melyet seprűzéssel díszítettek és három osztott bütyökkel láttak el. Lelőhelye Miskolc-Szirma-Fáskert. Miskolc közvetlen környékéről alig vannak az utóbbi időkben bekerült leleteink. Kalicz Nándor gyűjtésére hivatkozva említhetjük Bőcs-Nagyhalom teli-telepét, mely a falutól ÉNy-ra egy patak partján emelkedik. Kerek alaprajzú, kb. 100x100 m-es kiterjedésű, melynek alsó rétegei a hatvani, a felsők füzesabonyi kultúra emlékanyagát rejtik.

9 Harsány (Borsodharsány) községtől kb. 2 km-re egy olyan telepre lettek figyelmesek, melynek formája nagyon hasonlatos Mezőcsát-Laposhalomhoz. Innen származik az az agyag sütőlap, melyet a Herman Ottó Múzeum őriz.

10 Emőd-Nagyhalom Ernőd és Csincsetanya között elhelyezkedő, 300 m hosszú domb, melyet természetes védmű, mocsár övez. Kalicz Nándor gyűjtött itt jellegzetes hatvani cserepeket.

11 Saját terepbejárásunkból származik az az adat, mely szerint Onga-Kishegy lelőhely egy hatvani települést takar. Fekvéséből ítélve ugyanolyan elhelyezkedésű, mint általában a többi, megyéből ismert, azonban a kutatást a beállt szőlőművelés lehetetlenné tette. A felszínen gyűjtött leletanyagban a már jól ismert seprűs és textüdíszes töredékek, orsógombok és díszített tűzhelytöredékek szerepeltek. Muhi-Lapos- (vagy Bálna-) halomról Katidra Kabos tudósított először, aki egy kisebb felületen végzett kutatást. Megfigyelt rétegeket, tűzhelyeket és tipikus hatvani emlékeket tárt fel.

1 A kultúra temetkezésére utaló adatokkal Tompa Ferenc szolgált. Az általa feltárt hernádkaki temetőben három urnasír kétséget kizáróan a hatvani népességhez tartozhatott.

14 Az itt felsorolt kora bronzkori lelőhelyek nem az utóbbi években kerültek elő, hanem egy nagyszabású feldolgozás eredményeként már évtizedek óta ismertek a kutatás számára. Miskolcnak és közvetlen környékének megírni a történetét ebből az időszakból új leletekkel alátámasztva nem lehet. Ezért folyamodtunk ahhoz a megoldáshoz, hogy csak a kultúra életének főbb vonásait vülantottuk fel, az eddigi eredmények tükrében. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk e terület kora bronzkori történetéről, nagyszabású kutatómunkára lenne szükség - ismerve e többrétegű telepek nagyságát, kiterjedését, az ehhez szükséges pénzöszszeg nem áll múzeumaink rendelkezésére. 6 KaliczN. i.m. 193.LDCt.3. 7 HOM Ltsz. 53.49.1. és 53.492.1 -2 db/. Említésüket ld. mégKaliczN, 1968.117.21. lelőhely 8 HOM Ltsz. 53.480.1.; Vö.KaliczN. i.m. 117.22.1h.,LXXm.t.2. 9 KaliczN. i.m. 116.9.1h. 10 KaliczN. i. m. 118. LXXHI. t. 9. 11 KaliczN.i.m. 118.37.1h.;HOMLtsz.53.464.1-115.,53.490.1,4. 12 HOM Ltsz. 88.16.1-15. 13 KaliczN. i.m. 117.25. lh. 14 Tompa F., 1937.97.;KaliczN. i. m. 117.20. lh.