Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - KAJÁN IMRE: A Soroksári Duna-ág elzárása és az 1876. évi árvíz
Budapesten az árvíz során összesen 19 400 személyt lakoltattak ki; nagy részüket az el nem öntött Pestről, ahol nagyon sokan pincelakásokban laktak, s akiknek a heteken át magas vízállás megemelte talajvízszint miatt kellett otthonukat elhagyni. Noha az 1876. évi árvíz lényegesen alacsonyabb volt, mint az 1838. évi, és bár a házak szilárdabb építésmódja, a védelem és mentés megszervezése, a szivattyútelepek hatékony működése folytán a nagyobb csapásnak sikerült elejét venni, a hosszan tartó magas vízállás mégis alapos aggodalmat ébresztett. Viták a szabályozás körül Már az árvíz alatt rendkívüli hevességgel újultak ki a Duna-szabályozás körüli viták. A Soroksári Duna-ág elzárásának néhány év előtti ellenzői kígyót-békát kiabáltak a kormányra, a tervezőkre és építőkre: a szabályozásokat alapjában elhibázottnak, a tervváltoztatásokat önkényesnek mondták. A sajtó tág teret adott a vádaskodásoknak és érveknek egyaránt. A lapok szemleírói már február közepén megjegyezték: a küszöbön álló árvíz majd megmutatja, hogy az eddig vitatott szabályozás hasznos, vagy káros-e? Az árvíz tetőzése előtti estén (február 25-én, amikor még nem lehetett tudni, meddig emelkedik a vízszint), a miniszterelnök, Tisza Kálmán elnökletével tanácskozott a fővárosi árvízbizottság a Soroksári Duna-ág zárgátjának esetleges megnyitása ügyében. Az elzárás ellenzői most új indokkal álltak elő: ha a zárgátat megnyitnák, lényegesen csökkenne a vízszint Budapesten az új meder levezette vízmennyiséggel. A műszaki szakértők védték a gátat: elmondták, hogy csak rontaná az árvíz levonulásának esélyét a bontás, mert a meder nagyon hamar megtelne, és újabb torlaszveszélyes hely keletkezne. A budapesti vízszintcsökkenés is alig 5-10 cm lenne, amely után az esetleges új jégtorlasz miatt ismét nagyon magasra emelkedhetnék a víz. Az érvek hatására a bizottság a zárgát megtartása mellett döntött. Ajeges árhullám tetőzése után, de még az említett olvadásos ár levonulása közben (a második, immár jégmentes tetőzés előtt) 1876. március 6-án küldöttség jelent meg a fővárosi árvízbizottság előtt, mely a soroksári zárgát megnyitását kérte. A kérelmezőket Bodoky Lajos, a szabályozás tervezését irányító főmérnök igyekezett meggyőzni mondván. hogy a Duna mai állapotában sokkal több vizet tud levezetni, mint 1838-ban, így a gát elbontására sincs szükség. Az ismétlődő kérésekkel kapcsolatban szükség volt hivatalos szakértői állásfoglalásra. Az ügyben összehívott bizottság tagjai: Wolfahrt Henrik miniszteri osztálytanácsos, Mihalik János fővárosi mérnök, Vogler József, Incze György főmérnök, Wein János fővárosi mérnök és Heuffel Ignácz közmunkatanácsi tisztviselő voltak. A testület - ahogy várható volt - ellenezte a gát megnyitását. A személyesen megjelenő budapesti főpolgármester, Ráth Mór a kialakult vitát azzal zárta le, hogy a gátat nem nyitják meg, de a küldöttség jogosult kérelmével közvetlenül a közlekedési miniszterhez fordulni. A széles körben zajló polémia és az árvízbizottság előtt lezajlott összetűzés arra indította a naponta kétszer is megjelenő Pesti Napló szerkesztőségét, hogy nyilvános vitát nyisson a fővárosi Duna-szabályozás kérdéséről. A lap hangsúlyozta, hogy a Soroksári Duna-ág ügyében a megnyitás ellen van, de felszólítja az illetékeseket a laikusok kimerítő tájékoztatására és az árvíz tanulságainak levonására. Közben a budai polgárok aláírásokat gyűjtöttek és petíciót nyújtottak be a fővárosi árvízbizottsághoz a Soroksári Duna-ág megnyitását kérve (1876. március 6.), továbbá 574
