Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)
séggel sem kellett küszködniük. A pataki és újhelyi határban lévő malmokat negyedórányi, egyórányi járóföldre mindahányan elérték. Szárazmalmok a királyhelmeci kerületben Folyóvizek, patakok hiányában a sík vidékek települései - ha el akarták kerülni a kenyérnek valójuk több mérföldnyi távolságra történő fuvarozását, vagy a kézi őrlés emberi testet és lelket kínzó keserűségeit, állati erővel működő szárazmalmokat építettek. Királyhelmec környéke - gyakran nevezték Zempléni síkságnak - ilyen folyóvíz hiányos térség volt. A lakosság lisztszükségletének biztosítása céljából - legalább a tavaszi és őszi esőzések idején járhatatlanná vált utak járhatóvá szikkadásáig az elengedhetetlenül szükséges őrlési kapacitás mértékéig - szárazmalmot üzemeltettek. Ilyenek őröltek: Királyhelmecen kettő, Kisrozvágyon egy, Kisújlakon kettő, Nagygéresen három, Nagykövesden egy, Nagyrozvágyon egy, Pácinban egy, Szentesen egy, Szinyéren egy, Vékén kettő, Orösön egy. A kerületben összesen tizenhat. A lovakat, öszvéreket, szamarakat soványító szárazmalmok helyett - ha a meteorológiai viszonyokkal harmóniában lévő útviszonyok megengedték - a királyhelmeci körzetből szívesen elszekereztek őrölni valójukkal vízimalmokba az emberek. Az újhelyi határban a mezőváros malma mellett négy urasági malom is forgott. Akik Királyhelmecen, Kisrozvágyon, Kisújlakon, Nagykövesden, Nagyrozvágyon, Pácinban, Szentesen és Orösön nem kívántak hosszan időzni - sorukra várva - a szárazmalomban, azok átengedte időben ezekbe hordták őrölni, hántolni, darálni a gabonaféléket. A királyhelmeci kerület belenyúlt a Bodrogközbe. A Tisza és a Bodrog szabályozatlan medre hóolvadáskor, a Medárd-nap után felszaporodott esővízhullástól, a hegyekből még a fagy beállta előtt lerohanó őszi csapadéktól annyira megduzzadt, hogy tengerré változtatta 25-30 falu határát, amiből a települések templomtornya hajóárbocként meredezett az ég felé. Ilyenkor Cigándról ladikkal hordták a pataki kollégiumba a diákokat, és hajóval költöztették a takta- és bodrogközi, Tisza menti szolgálati helyükre a kálvinista prédikátorokat. A két folyó partja szekérrel, rakománnyal megközelíthetetlen volt. Ezért ezeken a szakaszokon nem is raktak malmot a vízre. A sárba ragadt szekeren, a víztől nedves csónakban megrejedt volna őrlés előtt az emberi életet tápláló gabona. Egyedül [Bodrog]Szerdaheiyen raktak vízre egy „nagyszerű kompos malmot," ami a helybelieken kívül - használható szekérutak idején - kiszolgálta Királyhelmec, Kisújlak, Nagykövesd, Nagyrozvágy, Pácin, Szentes, Véke és Őrös odaszekerező lakóit is. Nagyrozvágyon és Vékén voltak, akik jobban kedvelték a Zétényben és Bottyánban dongó vízimalom hangját és lisztelő minőségét, azért idejártak őrölni. Pácinból és Szentesről pedig száraz időben szívesen fordították a búzával, rozssal, kétszeres élettel megrakott szekerek rúdját Borsi felé, ahol ugyancsak jól megépített vízimalom duruzsolt már az emberi emlékezeten túlnyúló idők óta. Az idő- és állatkímélő vízimalmok vonzását nagy mértében befolyásolta, hogy a Bodrogközben „az őszi és tavaszi sár felettébb megnehezítette a malomba járást." Több faluból (Kisrozvágy, Kisújlak, Nagygéres, Nagykövesd) — főleg sáros időben - költséges réven kellett átjárniuk. A réven fizetendő vám nélkül Nagyrozvágvról semerre - se Újhelybe, se Kisvárdára, se Szerdahelyre, se Zéténybe, se Battyánba - nem mozdulhattak. Akik Pácinból, Szinyérről, Vekéről vízimalomba kívánkoztak, három vámon kellett áthaladjanak. 620