Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - L. JUHÁSZ ILONA: Erdélyi menekültek Kassán és környékén az első világháború idején (A korabeli sajtó tükrében)

„Budapesti Hírlap" is közlésre érdemesnek méltatta s az országból egymás után érkeztek elismerő és köszönő levelek az elnökség címére. Álljon itt mutatóban ennek a nagyhatású felolvasásnak bevezető része: „Szép bérces hazája (Erdély) a székely népnek! Nemzeti függetlenségünknek, a mohácsi veszedelem után bekövetkezett gyászos időkben, egyedüli, biztos záloga! Rákóczinak törökországi bujdosásban is hü kísérőjének, a háromszéki zágoni Mikesnek hazája!... Fölelevenedik előttünk a négyszázéves múlt s beszél nekünk a legendás, daliás időkről, a nagy Rákóczi fejedelemnek, Bethlennek és Bocskainak diadalairól!... Igen, életre kél a múlt s ennek varázsa alatt feledjük a sivár, gyászos jelent... Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?... Erdély birtoklása, ez az a gordiusi csomó, a melyet a magyar közélet Nagy Sándora hivatva lesz megoldani a közel jövőben. (Sajnos túl hamar bekövetkezett a jóslat!) Mert a régi három nemzet: a magyar, a szász és a székely nemzet kisebbségbe került a magyar Schweitzban, ebben a fürdőiről, (Borszék, Tusnád, Málnás, Kovászna, Élőpatak stb. - sajnos, ma már mind oláh kézen) és nagyszerű ásványvizeiről híres és gazdag országrészben. Amit 1848-ban a magyar nemzet lelkesedése eggyé forrasztott, azt egy előretörtető, életrevaló nép szét akarja választani. S teszi ezt egyházi, kulturális és gazdasági téren. A nagy gondolatot, Dáko-romániának a zászlaját pedig kezébe vette a „Liga pentru unitaiea culturalea a tuturor Romanilor" Liga az összes oláhság egyesítésére, de ez csak „étape" a gazdasági és később a politikai egyesítéshez... " így szólt azon az előadáson az egyesület egyik elnöke. Meg kell érnünk, hogy szószerint bekövetkezett, amit el kellett volna hárítanunk. Ilyen nyíltan, határozottan pedig csak a kassai Székely Társaság mutatott rá Erdély védelmére. Természetes tehát, hogy ilyen múlt után tudni fogja a társaság kis, de lelkes csapatja, hogy mivel tartozik. Cikkíró pedig megnyugodhatik, nem fog csalódni a kassai Székelytársaságban! Gillinger János Felvidéki Újság 1916. szeptember 12. 2-3. A menekült gyermekek iskoláztatása Az Erdélyből menekültek sok égető problémája között nem utolsó helyen áll a középfokú iskolákba járó menekült gyermekek továbbtanulásának kérdése. Igaz ugyan, hogy a közoktatásügyi kormány helyes és okos intézkedéséből kifolyólag a menekültek gyermekei bárhol és bármely iskolába beiratkozhatnak, hogy tanulmányaikat folytathassák. Valószínűleg tandíjmentességben is fognak részesülni s a tanári vezetés mellett működő iskolai segítőegyesületek jóvoltából könyvekkel s egyéb iskolai felszereléssel is ellátják őket. De lehet-e, szabad-e az ilyen szerencsétlen fiúktól és lányoktól a felvételt megtagadni azzal az megokolással, hogy - nincsen hely? A közoktatásügyi kormány jelentkezésre szólította az Erdélyből menekült tanárokat. Rendelkezik velük. Alkalmazhatja őket. Miért ne lehetne ezeknek a tanároknak a kirendelésével és alkalmazásával az egyes intézeteknél a nagyobb tömegben jelentkező erdélyi menekült tanulók számára párhuzamos osztályokat fölállítani s őket így biztosítani, hogy tanulmányaikat zavartalanul folytatva, a testében, lelkében megtépett magyarság jövője számára el ne kallódjanak? Azt gondolom, ez van olyan fontos kérdés, mint az élelmezés kérdése. Mert az élelemnél sok mindenről lemondhatunk, le is kell mondanunk, de éhen - valószínűleg nem pusztulunk. Hanem ha a magyar ifjúság nagy kontingense előtt zárjuk be az iskolák kapuit csak azért, mert ott a rendes keretek közt nincs hely, ez már a nemzet jövőjének olyan károsodásával járna, amit kipótolni szinte lehetetlen. Jobb sorsra méltó ifjainkat a munkátlanságnak s ezzel a züllésnek, az erkölcsi éhenhalásnak kitenni semmi esetre sem szabad. Ez a kérdés egyik oldala. A másik sem kevésbé fontos. Az egyes hatóságok a menekülés első idejében siettek a vármegyék egyes községeibe elhelyezni a menekültek legnagyobb részét. Helyesen tették. Nem baj azonban, hogy nem igen voltak tekintettel arra. vannak-e a falukba internált családok között olyanok, akiknek középfokú iskolákba 404