Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - KNÉZY JUDIT: Piacozó falvak a Kapós mente nyugati szakaszán (1890-1960) (Vázlat Kaposmérő és Kaposújlak néprajzi kapcsolatainak kutatásához)
se vöttem magamnak." A gazdasági válságot az iparosok is nagyon megérezték: „Ők is elmentek napszámba dolgozni 1928-34 között, mikor a pengő kezdett elsürüsödni, mert igen nehéz világ volt. A módosabb gazdák a sajátjukban voltak elfoglalva, de az öregebbek e családokból is elmentek erdei munkára, még a Vigh takács is. A szegényebbek fáért elszegődtek napszámba erdei munkára. Akinek volt néhány holdja, helyben ment el munkát vállalni más gazdákhoz... és nem messzebbre. A földnélküliek messzebbre bandákban mentek el aratni, csépelni." 5 4 Néprajzi összefüggések, hasonlóságok és különbözőségek, és a paraszti identitástudat Általában úgy tartották a két világháború között, hogy a mérőiek, újlakiak és hetesiek nagyon kuporgattak, „hajtották magukat látástól vakulásig." Ez a mentalitás inkább csak a 20. század első felére volt jellemző. Magyaregres, Hetes, Mezőcsokonya népét gőgösnek tartották a mérőiek, mert „azok fölébe érezték magukat másoknál." Szennát, Töröcskét kifejezetten lenézték. A környékbeli falvak népe szerint a vasút mellett lévő, illetve a Kaposvárhoz közelebb eső helységek gazdaságilag kedvezőbb helyzetben vannak, mint a távolabbiak, különösen Mérőre értették ezt vásáraival, piacaival, téglagyárával. A Kapós mentén élők úgy gondolták, hogy ők jobban gazdálkodnak, mint a zselici falvak népe, az utóbbiakat vallásosabbak tartották. 5 5 A hetesiek, magyaregresiek lótartása, marhatenyésztése, tejgazdasága példaként állt a többi község előtt. A református családok összetartottak, több községből is megérkeztek, együtt arattak, segítettek egymásnak disznóöléskor, szüretkor, lakodalmi előkészületekben. Szokásban volt 6-8 keresztszülő hívása még az 1960-as években is, és a keresztelői komabál, valamint a fiatal anyának való gazdag ételválaszték vitele, a paszit. Építkezés tekintetében úgy tartották, hogy Mérőben a téglagyár miatt előbb kezdtek téglaépületeket készíteni. De kiemelték Kaposfő szép hosszú tornácos épületeit, a fehérre meszelt oszlopok sorával a lakóház hosszanti homlokzatán. A régi favázas, sövényfonású lakó- és gazdasági épületeknek a 20. században már csak töredékei maradtak fenn, de a boronapincéknek is, a legtöbbet Bárdudvarnokon és Szentbenedeken találtak a 30-as években. 5 6 A többi községben inkább tömés- és vályog épületek képviselték a legrégebbi épületeket. Bárdudvarnok határában lévő szőlőhegyek (Szendi hegy, Zsippó, Förtős) kapcsolatot jelentett a belső-somogyi csökölyiekkel, gigeiekkel, mert nekik volt itt még a jobbágyidők óta szőlőjük egészen 1928—29-ig. E terület falvaiban nem szőttek a parasztasszonyok, mint a Zselic nyugati felén és Belső-Somogy déli felében lévő református lakosságú falvakban. Az egész Kapós mentén takácstól vették meg a vásznat. Mérőben Vigh takácsnál, esetleg kaposvárinál rendelték meg a szükséges vásznakat. Az újlakiak, mérőiek 1954-ben még homályosan öregjeik elmondása alapján emlékeztek az egykori vászonviselet maradványaira, amikor ruházatuk főleg gyolcs és vászon volt, 5 7 amelyet a 19. század végétől fokozatosan elhagytak. Az ünnepi gatya nagyon bő volt: 13 szeles feles kenderpamukos vászon a 20. század ele54 Saját gyűjtés, 1979. Adatközlök: Pál Józsefné, Király Sándorné (Kaposmérő) és Kozári Kovács József (Kaposújlak). 55 Saját gyűjtés. Adatközlő: Király Sándorné Varga Rozália (ref. sz. 1923.) 56 Ébner Sándor gyűjtései. EF 65042, 65044, 65046 (fűstösház), 65047 (fából való disznóól), 64944, 65051 (pince). 57 RRM NA 40. 340
