Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - FEJŐS ZOLTÁN: A hazai néprajzi múzeum alapítása és a Herman Ottó-Xántus János vita 1885-ben
tartja a néprajzi múzeum legfőbb feladatának. De „erre nézve kapkodó tájékozatlanságnál egyebet nem tapasztalok" - írja. Itt néhány esetet hoz magyarázatul. Huszkával szemben például Herman azt fejtegeti, hogy az Alföld már kevés régi magyar jegyet őriz. Bővebben szól arról, hogy az országos kiállítás szobái - „fűikéi" - értéke kétes, sok nem oda illőt tartalmaznak. Kivételnek a kalotaszegi szobát tartja, ahol „minden szög kalotaszegi volt." S ez arra is jó példa Hermannak, hogy kifejtse: „használat és eredet két különböző dolog, döntő pedig a technika" ismerete. A kalotaszegi szoba „edénydísze, noha Kalotaszegből való, még sem kalotaszegi!", és más példákat is sorol a kiállítási szobák rosszul meghatározott edényeire. Ezt a témát azzal zárja, hogy ha a „fülkéket" végig vehetné, kevés maradna bennük eredetük szerint. A harmadik elvi jelentőségű dolog az összehasonlító irány fölvétele. Ez a soknemzetiségű magyar állam esetében nagy jelentőségű, jelesen azért, mert az „államalkotó elem eredete még ma is vitás."Az összehasonlító néprajz alkalmas arra, hogy a népies tárgyak, a népies elnevezések fölszínre hozatalával a nyelvészeti kutatást is megtámogassa. Ezek azok az elvek, amelyekkel a néprajzi múzeum ügyét sikerre lehet vinni; „mert itt nem a »mi emberünk«, hanem egyedül a tudomány mai színvonalán álló ember jöhet szóba" (kiemelés az eredetiben FZ). Herman Ottó cikke konklúziójában ismét élesen elhatárolódik „az elhibázott irányt" képviselő Xántus-féle gyűjteménytől és gyűjtési iránytól, sőt épp arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy ne kövessék azt. „Ha - írja - Xántus János kelet-ázsiai útját megelőzőleg a magyar néprajzzal foglalkozik s azután összehasonlító alapon intézi ázsiai gyűjtését, nagy szolgálatot tesz a tudománynak (kiemelés az eredetiben - FZ). így fáradtsága meddő, a gyűjtemény inkább amateurnek, mint tudományos intézetnek való; de egy haszna van: jelöli az irányt, a melyet a magyar néprajzi múzeumnak követnie nem szabad, mert valóban »különösségek, furcsaságok, ritkaságok« halmaza. Ezt vegyék fontolóra." Alighogy ez a cikk megjelent, december 20-án a konzervatív katolikus Magyar Korona egy rövid hírben megerősíti a minisztériumi szándékot, ami az utóbbi hónapokban körvonalazódott, s amire Herman is hivatkozik. Az újsághír újabb információkat rögzít az aktuális eseményekről. „Az ethnographiai múzeum létesítésének kérdését (...) az országos háziipar congressuson Szalay Imre miniszteri oszt. Tanácsos hozta szóba. Az ethnographiai múzeum létesítése, az ő nyilatkozata szerint már bevégzett tény. Itt helyezik el Xantus János s mindazoknak a gyűjteményét, kik a kormány költségén külföldi utazásokat tettek és az ethnographiai múzeum számára tárgyakat gyűjtöttek. E tárgyak most több helyen rendezetlenül felhalmozva vannak, a miniszter ideiglenesen a kiállítási műcsarnokban akarja ezeket elhelyezni. E célból tárgyalások is folynak a műcsarnok ideiglenes átvétele iránt. Egy állandó nagy ethnographiai múzeum felépítésének kérdését Szalay miniszteri tanácsos mint olyan eszmét jelezte, mely még több rendbeli előmunkálatokat s törvényhozási intézkedést igényel. A congressusi határozatok foganatosítására az orsz. iparegyesület háziipari szakosztálya kéretett föl, mely e hó 21-én du. 5 órakor tartja ülését Újvilág utca 14. sz. a. helységben. A ki az ethnographiai múzeum kérdésében tájékozódást óhajt, itt bővebb fölvilágosítást nyerhet." 1 5 Eszerint a minisztérium az új múzeum ideiglenes helyét valóban kiszemelte, és tervbe vette egy állandó múzeum felépítésének az előkészítését. Az ideiglenes helyszín kijelölését a kormánypárti napilap, a Nemzet egy kis híre is alátámasztja, s szintén jelzi, hogy a majdani múzeum első tár15 Magyar Korona, 1885. november 20. 278. sz. 3. A háziipari szakosztály hivatkozott üléséről eddig nem sikerült beszámolót fellelni. 27
