Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Vadászi Erzsébet: Reneszánsz bútordíszítő eljárások
6. kép. Menyasszonyi láda. Erdély, 17. század eleje (IM) élt Nagy Lajosné született Csókos Varga Györgyi volt, aki a padovai illetőségű Francesca Findiben dédanyját tisztelte. A kelengyeláda a magyar reneszánsz lakáskultúrában is a berendezés meghatározó darabja. Tipikus reprezentációs tárgy, amelynek tárolási funkcióján túl fő feladata a család rangjának, vagyonának jelzése, ezért díszítésére megkülönböztetett figyelmet fordítottak, festéssel, intarziával vagy faragással díszítették, sőt e különféle technikai eljárásokat egy tárgyon belül együttesen is alkalmazták. Az 1600-as évek elején festett erdélyi kelengyeláda fő értéke, hogy alsó része, ún. zsámolya is ránk maradt (6. kép). 3 8 Ezen a kezében koszorút tartó menyasszony és a poharat, kardot fogó vőlegény megfestett alakjával találkozunk. Éppen viseletükből, az állógalléros női ruhából és a férfi panyókára vetett mentéjéből, amely alatt dolmányt visel, következtethetünk arra, hogy a 17. század elején készülhetett. A láda homloklapján rusztikás árkádnyílások alatt a háziasság és a hűség megtestesítőjét, a tőrt szívébe döfő Lucretiát, Tarquinius Collatinus feleségét, illetve az anyai erényeket megtestesítő, fiaival ábrázolt Corneliat, a Gracchusok anyját ismerhetjük fel. A menyasszonyi ládára nem véletlenül választották a tökéletes feleség és a tökéletes anya szimbolikus figuráját. A láda felépítési módjával, szerkezetével, arányával rokon az egykori Keresztes-gyűjteményből származó, szintén erdélyi kelengyeláda. 3 9 Fenyőfa alapon dió és az európai szakirodalomban magyar fának nevezett haboskőris-borítással készült, tiszafa, jávor és szilvafa berakással, zöld és sárgás-piros festés nyomaival, faragott tölgyfa részletekkel, fém vereteléssel, eredeti zárszerkezettel, oldalain kengyeles vasfülekkel. Értéke, hogy megvan alsó része, ún. „zsámolya" is, amelyben két fiók található. A talapzattal azonos tagolású homloklapját három pilaszter tagolja. E választóléceken jelenik meg az ötvös-mintakönyvek veretdíszeinek intarziába átültetett változata. A két félköríves betétmező külső illetve belső kerete mértanias díszsáv, illetve rusztika, utóbbi a reneszánsz palotahomlokzatok 38 Batári-Vadászi 2000. 52-63., X» 3 és 3. színes kép. 39 Reneszánsz és manierizmus 1988. 116. Kat. X? 355. 208