Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)

ÉLES Csaba: SZÉP SZAVAK, MÉLY ESZMÉK A MAGYAR „MUSZEIONI" SZEMLÉLETÉRT. A NEMZETI ÖRÖKSÉG ÉS ÖNBECSÜLÉS, AZ EMLÉKHELY ÉS MÚZEUM GONDOLATKÖRE A REFORMKORTÓL A KIEGYEZÉSIG

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA, SZÉPHALOM, 2009. MÁJUS 1 l-l 2. 65 A várromok vagy többé-kevésbé romos várak több költőnket még számosabb versre ihlették. Ezen költemények közös lényegi jellemzője a dicsőséges múlt és a lehangoló jelenkor, az elhúzódó mulasztások és a sürgető tennivalók, a nemzeti szendergés és fölébredés szembeállítása. Ebben a szellemben szemlélte Kölcsey Husfl és Munkács (1831), Vörösmarty Szigetvár (1822) és Fehérvár (1823), Eger (1827) és Visegrád (1833), valamint Petőfi is Eger (1844) és Munkács (1847), úti leveleiben Salgó és Fülek várait, helyszíneit. Felvidéki illetve erdélyi útja során, 1847 júliusának elején érintette Sárospatakot is. „Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai." A Rákócziak büszke várkastélya „most valami Preczenheimé" (valójában Bretzenheim).

7 A történelmi emlékhelyek sorába tartoznak a régmúlt idők csatamezői is. Közülük különös irodalomtörténeti hírnévre tett szert pozitív előjellel Cserhalom — és negatív értelemben Mohács. Vörösmarty 1825-ben — tehát a Zalán futása megírásának évében — alkotta meg egy énekben a Cserhalom című elbeszélő költeményét. Cserhalom mint földrajzi hely az „erős természet" szülötte: „nem kér emlékül oszlopot ércből." A magyarázat önnön természeti és történelmi büszkesége. „Oszlop vagy magad, oh diadalmak halma, meződdel." A kezdősorok hangütésére rímel az utolsó: „Cserhalom, a te tetőd diadalmak büszke tetője!"

8 Vörösmarty Mihály korszakos jelentőségű poémáját Kisfaludy Károly illusztrálta a következő évben. A költő 1847-ben egy kisebb versében ismét visszatért ehhez a történelmi témához. (Cserhalom a címe és kiindulópontja Gyulai Pál föntebb idézett cikkének is.) A tízsoros Vörösmarty-vers egy történelmi tanulsággal zárul: „Nagy diadal volt ez s ha viszály nem jő vala közbe, A szent hon kebelén nem terem annyi Mohács."

9 Nemzed sorsproblémáink történelmi oknyomozásában — a XVIII—XIX. század fordulójától kezdve — kiemelkedett Mohács előtérbe állítása. Maga Vörösmarty már 1830-ban megírta Mohács című versét, amelyre mint korántsem dicstelen vereségre 1847-ben utalt. Az 1820-as évtizedből Kisfaludy Károly elégiája (1824) és Kölcsey Ferenc tricentenánumi történelmi tanulmánya vagy esszéje (1826) emelkedik ki. „Bizony, bizony — írta Kölcsey 1832. március 14-én Bártfay Lászlónak — mondom neked: a mohácsi nap után következő gyalázatos és forgandó élet nyomai mai napig látszanak rajtunk." Ezután rá is térhetnénk a nemzeti önismeret problémájának részletes tárgyalására.

1

0 A nemzet önmagához — mindenekelőtt a múltjához — való viszonyának kiindulópontja a teljes önelfogadás. Valahogy abban az értelemben, ahogyan azt Kossuth Lajos a Pesti Hírlap 1841. február 17-i számában megjelent, Hivatás című vezércikkében megpendítette. „Mi szeretjük nemzetünk múltját és soha nem fogjuk azt elfelejteni. Hazánknak mult időkrőli képe nagyszerű vonásaiban a magyar előtt 7 PETŐFI Sándor 1960. 361. 8 VÖRÖSMARTY Mihály 1963. II. 259. és 281. 9 VÖRÖSMARTY Mihály 1963. I. 588. i" KÖLCSEY Ferenc 1960. III. 417.