Kurta Mihály - Pató Mária (szerk.): Múzeumandragógia (Múzeumandragógia 1. Miskolc-Szentendre, 2010)
KURTA Mihály: MÚZEUMANDRAGÓGIA ÉS MÚZBUMMEDIÁCIÓ. INNOVÁCIÓS TÖREKVÉSEK A MÚZEUMI KULTÚRAKÖZVETÍTÉSBEN
34 I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA nem abban is, hogy az egész embert gazdagítsák. 3 6 Tudáshorizontunkat időszerű megemelni, hogy a másik ember ne legyen megfosztható az autentikus tudástól, az emberi önazonosság tudatától, identitásától. A múzeumok tudásbázisuk alapján predesztináltak és alkalmasak is arra, hogy egyetemes hatókörben tudatosítsák az autentikus tudáselsajátítás fontosságát, az emberi önazonosság, az identitástudat megtartásának jelentőségét, hogy a társadalom is támogassa az elvárt feltételeket. Az identitás megtartásának a biztosítása egyidejűleg a toleranciatanítás és -elsajátítás progresszív módja is (példáira identitás-fejezetünkben visszatérünk). A vallás és kultúra önmagukban, elszigetelt mivoltukban ellentétben állnak egymással, de összefogva és egymásra épülve a vallásnak és a kultúrának együttesen óriási ereje van az identitás megtartásában, a gyűlölet ledöntésében. Exoterikus, ezoterikus tanítás Múzeumandragógiai értelmezésben tehát rendkívül izgalmas témához érkeztünk, függetlenül attól, hogy a formális, non-formális, informális tanulás összefüggése az andragógiai, a pszichológiai, a szociálpszichológia-tudományi leírásoknak, tanulmányoknak, értekezéseknek is gyakori fő témája. Izgalmasak — bár a pedagógiai és andragógiai tudományok között esetenként rivalizálók - azok a diszciplináris viták és tanuláselméleti disputák, amelyek kutatják a tudáselsajátítás autentikus oktatási formáit, mégis a múzeumandragógia figyelmét konkrétan az a filozófiai tan keltette fel, amely az eddig leírtakkal együtt új narratívája lehet a formális, non-formális, informális tanulás elméletének és gyakorlatának. Kevésbé ismert, hogy létező hagyománya van a kettős tanítás elvének és gyakorlatának, amelyeknek elnevezése: ezoterikus, exoterikus tanítás. Lánczi leírása: „a szoros olvasat követelménye mellett a straussi hermeneutika másik alapvető vonása, hogy Strauss komoly figyelemmel volt arra a lehetőségre, hogy a régi szerzők az üldöztetéstől való félelmükben, illetve a filozófiának a társadalomban betöltött szerepe miatt kettős tanítást dolgoztak ki: egyet a szélesebb publikumnak (exoterikus tanítás), s egyet a szűk kiválasztottak, a filozófusok körének (ezoterikus tanítás). A mai nyugati olvasó magától értetődőnek veszi a gondolat- és sajtószabadságot, a történelem nagy részében azonban nem ez volt a jellemző. A modern kor filozófiatörténészei hajlamosak erről a tényről megfeledkezni. Az üldöztetéstől való félelem sajátos írástechnika kidolgozására és alkalmazására késztette a régi korok nagy és kevésbé nagy gondolkodóit, amelyről Strauss így írt klasszikus esszéjében: „Az üldöztetés sajátos írástechnikát és ezáltal egy különös irodalmi műfajt hív életre, melyben a legfontosabb dolgok kizárólag a sorok közt jelennek meg. Ezek a sorok közötti üzenetek csak a megbízható, intelligens olvasókhoz szólnak. Biztosítja a személyes kommunikáció minden előnyét, ugyanakkor kiküszöböli a legnagyobb hátrányát: nemcsak az író ismerősei férhetnek hozzá az új gondolatokhoz. Élvezi a nyilvános közlés minden előnyét, de kiküszöböli a legnagyobb hátrányát: az írót fenyegető halálos ítéletet." Ezen a ponton hívja fel Strauss a figyelmet arra, hogy a 3 6 SZABÓ Gyula 2001. 173-177.
