Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A szokás lényegében a halottas játékok felvonulós csoportjába tartozik. A szobai és a felvonulós temetési paródia funkcionális szempontból nem választható el. Éppen ezért ezzel más fejezetben is foglalkozunk. Az alábbiakban a farsangvégi felvonulós halottas játékok változatai közül mutatunk be további változatokat. Egy korábbi munkámban már utaltam arra, hogy a farsangi hagyomány egyik fontos jellemző része a szimbolikus temetéssel van összefüggésben.

45 A halottas játékban egy magát halottnak tettető személyt vagy azt helyettesítő bábut vagy valamilyen tárgyat, eszközt, olykor döglött állatot temetnek el. Az élő szereplős játékokban a temetési paródia előtt gyakran a játékost „megölik", az élő személyt utánzó bábut a szertartást követően széttépik, vízbe dobják vagy elégedk. A múlt század közepéről származó lejegyzések a magyar nép általános szokásai között a temetési játékot mint a farsang temetését említik. A temetés a következő szertartással történt: egy férfit jelképező szalmabábut készítettek, és mint megholtat a kocsmában felravatalozták. A halott felett egy hosszú ingbe öltözött alakoskodó obszcén tartalmú beszédet mondott. Amikor a prédikációt befejezte, a szalmabábut a falu végére vitték. Bordalokat énekeltek, a halottat levetkőztették, majd visszatértek a kocsmába, ahol a múlt évben elásott borospalackot elővették, mindenki megkóstolta 45 Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. Farsangi maszkos alakok. Pelsőc, Gömör m. Faggyas István raj^a Farsangtemetés. Pelsőc, Gömör m. Faggyas István raj%a