Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

közvetienül karácsony után, aprószentek napján, a jó termés érdekében a karácsonyi kalács- és kenyérmorzsát a gyümölcsfára kötözték.

567 Az adatok többsége azt mutatja, hogy a magyar karácsonyi szokásokban a kenyérnek, illetőleg a kenyérmorzsának a mágikus funkciója főleg a háziállatokkal áll összefüggésben. Csákányban (Csallóköz) a karácsonyi morzsát felvitték a padlásra. Ha a tehén nem adott tejet, megfüstölték vele. Eperjesen (Csallóköz) és Kolonban (Nyitra m.) a karácsonyi morzsát az állatoknak adták. Úgy hitték, hogy ha az állatok esznek a karácsonyi morzsából, semmilyen betegség nem éri őket. A palócok a karácsonyi morzsát hasonlóan a háziállatok gyógyítására használták. Néhol a palócok a kenyér- és kalácsmorzsát egy vászondarabba belekötötték. Az istállóban a jászol vagy az ajtó fölé helyezték azzal a céllal, hogy a gonosz szellemeket az állatoktól távol tartsa.

568 Az Arad megyei magyarok a karácsonyi morzsát hasonlóan eltették és gyógyításra használták.

569 Karácsonykor Göcsejben csaknem minden háznál friss kenyeret sütöttek, és abból egy szeletet az asztal abrosza alá helyeztek.

570 A Borsod megyei palócok (Királd, Csernely, Sáta, Bóta) karácsonyra egy cipót sütöttek és az asztalra tették, ahol az ünnep végéig állt. A karácsony elmúltával a cipót annyifelé vágták, illetőleg törték, ahány állat volt az istállóban és megetették velük.

571 NagyCétényben (Nyitra megye) fonott kalácsot készítettek karácsonyra. A neve: baba. Az asztal alá, a karácsonyra a házba bevitt szalmára tették. Ünnepek után a család minden tagja evett belőle és a morzsalékját az állatok eledelébe keverték. A magyar nyelvterületen elterjedt szokás volt, hogy karácsony estéjén az asztalra egy egész kenyeret helyeztek. Az őrségi falvakban a karácsonyi kenyeret csak újév napján szegték meg. Szalafőn, Szentpéteren a karácsonyi kenyérből újév napján a család minden tagja evett és az állatoknak is adtak belőle.

372 Nagyfaluban (Hont m.) karácsony estéjén szénát tettek az asztal alá és az asztalra egy egész kenyeret. Ezeket az étkezés közben leesett morzsalékokkal együtt otthagyták háromkirály napjáig (Vízkereszt, jan. 6.) azért, hogy bő termés legyen.

573 A karácsonyi asztalon a kenyér termékenységvarázsló, bőséget előidéző szerepe egyáltalában nem kétséges. Különösen jól mutatják ezt a karácsonyi asztalra vagy asztal alá helyezett gazdasági eszközök. így pl. Csallóközben és az Őrségben ekevasat, sarlót, kaszakövet vittek be a szobába. Búzát és más terményt (árpa, zab, kukorica) is tettek az asztalra, vagy az asztal alá.

374 A moldvai magyarok között (Felsőrekecsin, Románia) a két világháború között még ismeretes volt az a szokás, hogy aratáskor a gazda egy búzakévét elrakott a pajtába. Karácsonykor a szobába vitték, ahol a búzakéve újévig állott. Ennek a kévének a magját a tavaszi vetéskor a vetőmaghoz keverve elvetették.

573 Ebben az összefüggésben és kapcsolatban világosan kitűnik, hogy a kenyér a karácsonyi asztalon a mezőgazdasági élettel összefüggő mágikus tevékenység reprezentánsa. A magyar és a finn adatokhoz meglepően hasonló párhuzamokat sorolhatunk fel a keleti szlávok hagyományából. A vetéskor használt mágikus tárgyak a keleti szlávok agrárszokásaiban rendkívül sokfélék. Ezek között kétségtelenül a legnagyobb szerepet egy különleges kenyér (zaszerannöje chleba) játssza, amelyet a vetőmagba helyeznek, vagy a bevetendő földre. A vetés után 567 IstvánffyGy., 1911. 298. 568 Istvánffy Gy., 1890. 297.; Benkóagi E., 1905. 102-103.; Versenyt Gj., 1892. 14. 569 Varga J., 1871. 25. 570 Gönczi E, 1895. 334. 571 Istvánffy Gy., 1890. 297. 572 Kardos E, 1943. 115.; Nógrád megyéből: BenkócyE., 1905. 203. 573 PócsÉ., 1961. 44-45.; PócsÉ., 1965.; Tolnai V, 1899. 395. 574 Karcsay G., 1851. 495.; Saját megfigyeléseim. Őrségből: Kardos E, 1943. 241.; Nyitra megyéből: Gunda B., 1958a. 152-153.; Versényi Gj., 1892. 14-15. 575 Gunda B., 1962. 382.; Gunda B., 1961. 259-261.