Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

szentelt a szokások vándorlása útján történő formai változás kérdéseinek.

433 Úgy gondolom, hogy ez a problémakör sok tanulsággal szolgál az agrárkultusz kutatói számára, mivel a népi kultúrának ezen a területén figyelhető meg leginkább a szokások vándorlása. így pl. Liungman W. a nevekkel kapcsolatban említi, hogy az antik kor vegetációs isteneinek számos neve volt. A nomina propriákat azonban gyakran kicserélték, ha átvándoroltak valamely nyelvhatáron.

434 Jól megfigyelhetjük az európai agrárhagyományban is a terminológia változásait éppen a vándorlással kapcsolatban. Az esetek többségében a nevek lefordítva kerülnek be az átvevő néphagyományba. Ez már önmagában is bizonyos változást jelent. Az európai agrárhagyományban legáltalánosabban az öreg elnevezést találjuk meg a búzabábuval, az utolsó kévével stb. kapcsolatban. Föltétlenül fel kell bizonyos kapcsolatot tételeznünk a különböző népek hagyományának hasonló nevei között. A terminológia s természetszerűleg ezzel bizonyos szokás, hiedelem onnan sugározhatott szét, ahol a névhez gazdag hagyomány fűződik, vagy legalábbis az ilyen területeken a szokásnak, rítusnak mélyebb gyökere lehet. A magyar nyelvterületen pl. az öregnek, sokkal kisebb jelentősége lehetett, mint a szláv vagy a német hagyományban.

433 A változás, átalakulás folyamatára már önmagában ez a jelenség fényt vet. A formának, a névnek, a terminológiának ilyen jellegű változása funkcionális tekintetben is föltédenül változást, átalakulást eredményez. Az agrárkultusz változásának vizsgálata során éppen úgy, mint a népszokások, hiedelmek más területén tekintetbe kell vennünk a vallási hagyomány kérdését is. Számos rítus, mágikus cselekmény az egyházi liturgiával, a keresztény hittel függ össze. Közismert tény, hogy a katolikus falvakban jobban megőrződtek a hiedelmek, mint a református területeken. Helyszíni gyűjtéseim során erről jól meggyőződhettem. Idevonatkozó adatokat bőséggel találunk néprajzi lejegyzésekben. Az új búza kuldkus felhasználásának emlékeit vallásos jellegűvé átalakulva mutatja a következő ormánsági példa. Az aratás befejezésekor a gazda egy kéve búzát deszkához ütögetve csépelt ki. A magot a gazdasszony egy tálban, fehér ruhával letakarva elvitte a paphoz, a templomba. Az így összegyűlt búzából készült az egész évi gyónókenyér.™ Mindezekre a hagyomány átalakulásánál és értelmezésénél különös figyelemmel kell tekintenünk s olyan példákként kezelnünk, amelyek a szokás, a rítus életében a változás, átalakulás egy periódusát jelenük. Ezek folyamatára, különösen a középkortól írott források is, példákkal szolgálnak. Gondoljunk csak pl. a különböző szokáselültásokra és azok nyomán bekövetkezett változásokra! Ugyanakkor a racionalizmus, a felvilágosulás olyan erős hatást gyakorolt a nép gondolkodásmódjára, hogy a XVIII—XIX. századtól kezdve a szokások egész sora belső bomlás következtében alakult át vagy halt el teljesen.

437 Természetesen a keresztény vallási tanításból, magatartásból eredő szokások és hajdani mágikus tevékenységek még ugyanazon munkatevékenység alkalmával is sokáig éltek egymás mellett. így pl. a vetés megkezdésekor való imádkozás, a szódanul való vetés, a bevetett föld meztelenül való körülkerülése, szentelt barka elhelyezése a bevetett föld négy sarkában stb. A hagyomány struktúrájának átalakulása ilyen összefüggésben is figyelemre méltó. Amint az eddigiekből kitűnik, a szokások, hiedelmek változásának és elhalásának számtalan tényezője van. Az esetek többségében a motívumok részletes elemzésével tudjuk mind a funkcionális, mind az eredet, az elterjedés stb. kérdéseit helyesen megoldani. Az agrárszokásokra éppen úgy, mint a népélet más szokásaira, hiedelmeire hatással voltak a nagy kulturális áramlatok, egyházi 433 Uungman W., 1941. 43-49. 434 Uungman W., 1941. 44., Más összefüggésben vö. GaspariniE., 1965. 36^14.; Perusini G., 1963. 245-253. 435 Vö. Ujváry Z., 1966a. 5-55. 436 Kiss G., 1952. 200. A Baranya megyei Sósverükén is feljegyezték ezt a szokást. Egy kéve zsenge búzát közvetlenül az aratás után kicsépeltek és a magot a templomba vitték. Ber^e Nagy]., 1940. III. 190. 437 Geiger P., 1936. 33-34.