Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Különös egyetem

Különös egyetem Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm. Csak nyilam szökhet rajta át: a vágy de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa. (Babits Mihály: A lírikus epilógja) Fogalmam sem volt arról, hogy mivel foglalkozik az intézet, ahová vezényeltek. Előző karcolatomban hirtelen össze is foglaltam a velem történteket. Úgy is lehetne mondani, ahogy nyomult előre a front, én is vonultam hátra. így máris a csallóközi területen találtam magamat. Viszont ha átgondolom sorsom eddigi menetét, nem jelentéktelen fázisom életem léttudatában. Nem vagyok babonás - enyhítve a dolgokat -, fatalista, mégis ebben az esetben befurakodik képzeletembe. A gimnáziumba történő kiválasztásom, tanulmányi versenyen való részvételem, majd a vérzivatar közt a képességvizsgáló intézethez történő vezénylésem, mintha predesztinációja lenne annak megvalósulásához, hogy személyiségem kialakulásában, gondolkodásmódomban a köznapi, a tudományos megismerésen keresztül exakt világszemléletem alakuljon ki. Egyetemi szintű oktatás folyt. Katonai egyenruhás professzorok, magas sarzsit (rangjelzést) viseltek, de civil ruhás egyetemi tanárok is oktattak bennünket. Pszichológiát oktattak. Ehhez kapcsolódó ismereti tárgyakat. Antropológiát, társadalomtudományt, etnográfiát stb. Röviden szólva emberismeretet tanítottak. Felismerni viselkedési módjából az embert, belső énjét és annak környezetre való visszahatását. Kétségkívül, békevilágban is helyénvalónak található ez az elképzelés, s még inkább egy világégésben, ahol az emberi viselkedés, halálveszély közepette, emberi logikával is nehezen magyarázható. Iskolaparancsnokom is, aki kiválasztott és ide vezényeltetett, szintén professzora volt az intézménynek. Eredetileg matematika, fizika szakos tanár. Úgy látszik, nem véletlenül esett rám a választás, mivel tudta azt, hogy egy évet már végeztem a Képzőművészeti Akadémián. Ahogy visszaemlékezem, mindannyian egyetemet végzett személyek voltak az ide vezényeltek. Megérkezésünkkor mindannyiunkat teszteltek. A teszt alapján értékeltek, majd utána elbeszélgetéssel is igyekeztek meggyőződni, alkalmasságunkról. Sőt, előttünk fel nem fedett titkokról, politikai felfogásunkról. Már előzőleg is írtam, ez már a Szálasi-puccs előtt alig egy hónappal történt, a háborúellenes hangulat tudat alatt a tömegekben nagymértékben elterjedt, szervezetek alakultak illegalitásban, hogy siettessék a harcok befejezését. Sajnos nem sikerült a kiugrás, vagyis tovább folytatódtak a harcok. Szálasi átvette a hatalmat, úton-útfélen plakátokat láthattunk, a felkoncoltatás rémisztő szövegével. Az iskola hallgatóit is lekáderezték állásfoglalásukat illetően. Három egymás utáni parancsnokunk jött be, hogy felesketsenek bennünket. Ugyanis fel kellett volna esküdnünk Szálasira. Viszont egy mukkot sem szólt senki, nem mondta vagy nem ismételte meg hangosan az eskü szövegét. 61