Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG

Az Egyesült Magyarhoni Részvénytársaság béli gyártelepe Bihar megyében munkások csupán a fúvással, a formába fúvással történő üvegkészítéshez értettek, a metszők pedig csak egyszerű díszítmények megvalósítására. Természetes, hogy ennek következtében a huták csupán közönséges öblösüveget állítottak elő, ami egyre nehezebben volt értékesíthető.

34 A fogarasföldi üveggyártás korszerű alapokra helyezése csak 1892-ben következett be, miután felépült a feieki üveggyár. A termelés elkezdése után néhány éven belül Kercesóra, Ucsa és Felső-Arpás mellett a nagy múltú porumbáki huta is megszűnt, illetve helyüket a korszerű üveggyár vette át. A teleki üveggyár beindításának első évében 3000 q közönséges öblösüveget és 2000 q finom üveget állított elő.

33 A régi székelyföldi huták a fogarasföldiekhez hasonló helyzetben voltak a XIX. században, vagyis a huták tőke és képzett munkaerő hiányában képtelenek voltak a modern üveggyártásra berendezkedni. Gyergyó-Borszéken megkezdte ugyan a működését egv korszerűnek tekinthető regenerátoros gázkemencével felszerelt öblösüveggyár, de ennek kezdetektől fogva speciáks feladatköre volt. Gyergyóditró és Gyergyószárhegy települések fogtak össze egy palackgyár üzemeltetésére, hogy a borszéki vizet palackozzák, majd ily módon forgalomba hozzák. Évente mintegy 500 ezer borvízpalackot álk'tottak elő. A XIX. század második felében a termelés többszörösére emelkedett. A regenerátoros gázkemencék üzembe helyezését követően, 1884 után kétmillió egyliteres borvízpalackot készítettek a munkások évente.

36 Székelyföld, ezen belül is Háromszék leghíresebb gyára a Sepsibükkszád'! Üveggyár volt. A Mikó család által 1782-ben alapított huta a XIX. század elején a Mikes famíliához került hozományként. Az 1850-es évekig közönséges parasztüvegeket gyártottak Bükkszádon. Miután gróf Mikes Benedek üvegköszörülő- és festőműhellyel is felszerelte üzemét, a termékek értékesítési lehetőségei kitágultak, s a haszonból újabb fejlesztésekre nyílott lehetőség. 1885-ben már két, egyenként 10—10 tégelyes fatüzelésű kemence szolgálta a folyamatos termelést, évente 3000 q körüli közönséges és 1000 q öblösüveg előállítását. Az 1880-as