Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

Az ÜVEGIPAR KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI. SZÁZADIG

már Németalföld kormányzója volt —, titkárának, Sparendorfi Krabath Györgynek adta el a hutát, fürdőházát és melegfürdőjét. Krabath rövidesen I. Ferdinándnak ajánlotta fel megvásárlásra a nemrég megszerzett javakat. Az uralkodó az alsóausztriai kamarát bízta meg a vásárlás lebonyolításával. A tulajdonos 1594 forintos igényével szemben a kamara jóval alacsonyabb, mindössze 300 forintos vételárat ajánlott fel, amit Krabath György természetesen nem fogadott el. A kamara ezek után kétségbe vonta Mária királynő tulajdonjogát és a huta, a fürdő és a fürdőház elkobzásával fenyegetőzött. Az elkobzásra azonban nem került sor, mert 1550-ben Krabath királyi engedéllyel munkásokat telepíthetett Teplicére, hogy az időközben elnéptelenedett hutában a termelést újra elkezdhesse. A források csak 1570ben említik újra a teplicei üvegcsűrt, amely ekkor Rubigallus Pál tulajdona volt. Rubigallus — eredeti nevén Rothahn - több bánya üzemeltetője is volt egyben. A teplicei üveghutát azért vásárolta meg, hogy biztosítsa a bányák válas^tódveggel való ellátását. A teplicei üvegkészítő műhely működéséről 1587-ben tájékoztatnak utoljára a források, amikor az üzem Rubigallus özvegyének tulajdonában volt.

38 A teplicei és az 1360 körül már működő lehotai üvegkészítő üzemek funkciójukat tekintve alapvetően különböztek más XIV. századi, vagy ennél korábbi üveghutáktól. Mindkét üzem Selmec- és Körmöcbánya térségében, vagyis az arany- és ezüstbányák közelében létesült. Láthattuk, hogy a teplicei huta működésének kezdetén a különleges királyi előjogokkal rendelkező bányaváros, Körmöcbánya tulajdonában volt. Milyen érdeke fűződött Körmöcbányának ahhoz, hogy üveghutát működtessen? Milyen üzleti szempontok vezérelhették Peter Glasert, hogy Lehotán üveget gyártson? Válaszképpen bizonnyal állíthatjuk, hogy az okok között a bányavárosok lakossága üvegszükségletének kielégítése is meghatározó, de összességében másodlagos. A teplicei és a lehotai üveghuták fő feladata a selmeci és körmöci bányákban az arany és az ezüst szétválasztásához szükséges királyví^ tárolására szolgák) ún. ,,választóüvegek" (Schaldglas) készítése volt. Sparendorfi Krabath György a bécsi udvarral folytatott vitájában a peres iratokban megemlíti, hogy üzeme 200 éve lelkiismeretesen ellátja a bányákat Schaldglas-sal. A teplicei és a lehotai üzemek bányavárosi hníák voltak alapvetően. Bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a XIV. században, az Anjou-korban fellendülő nemesfémbányászat az üvegiparra is serkentően hatott, mert a nemesfémek kinyeréséhez egyre több és több választóvíz tárolására alkalmas választóüvegre volt szükség. A Kárpát-medence aram'- és ezüstérceinek kitermelése nemcsak Selmecbánya és Körmöcbánya térségében folyt. Jelentős bányák léteztek a Liptó megyei Bóca mellett, Szomolnok, Nagybánya és Felsőbánya vidékén is, továbbá Erdélyben az Erchegységben és Hunyad megyében is. Ezek a bányák szolgáltatták Magyarország évi 1600 kg arany-, és 8700—10 000 kg közötti ezüsttermelésének döntő részét. Joggal feltételezhetjük, hogy a korabeli közlekedési viszonyokat figyelembe véve egyszerűbb feladat volt a bányák közelében a választóüvegek készítése, mint a távoli területekről történő odaszállítása.

39 A Kárpát-medence üvegipara a XII. századtól számottevő fejlődésnek indult. Erről tanúskodnak a különböző hutaalapítások régészeti leletei és írott tudósításai. Továbbá ezt bizonyítja az is, hogy a városokban figyelemre méltó üvegesipar alakult ki. Az üvegesipar fejlettségéről mindenekelőtt az ablaküvegezésről tudósító források szólnak. Magyarországon a templomok építésénél az ablaküvegek használata a gótika időszakában, a XIV. századtól vált általánossá. Ma már aligha vonható kétségbe az, hogy a román stílusú templomok kicsiny ablakmegoldásai az üveggyártás fejletlenségére vezethetők vissza. Kellő mennyiségű ablaküveg hiányában és a hutákban alkalmazott ablaküveg-készítési technológia miatt a nagyobb méretű ablaknyílások beüvegezése komoly gondot jelentett. A XIV. századtól a termelés növekedése és az új technológiai eljárások együttes hatására a felmerülő igények teljesíthetővé váltak. A nagyobb méretű ablakok üvegezése immáron nem jelentett gondot. Magyarországon az írott források szerint az első nagyméretű festett üvegablakokat Kassán készítették 1307-ben. Az üvegesek egyes vélemények szerint a városban különleges festőiskolát fejlesztettek ki.

40 A XIV-XV. századi források több