Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)
A HAGYOMÁNYOS ÜVEGKÉSZÍTÉSTŐL A GYÁRIPARI TERMÉK-ELŐÁLLÍTÁSIG
alapítású üzem ablaküveget és kis mennyiségben finom üveget álk'tott elő a XX. század első feléig folyamatosan zajló termelésük során. A feketeerdői üveggyár csak annyiban különbözött a régi hutáktól, hogy a fából emelt hutaépületben egyetlen nagyméretű, 8 tégelye s többfunkciós kemence állott. Az ablak- és öblösüveg-készítő vállalkozás nem lehetett valami sikeres, mert a fontosabb források nem tartották említésre méltónak. A létért folytatott küzdelem egyféle kifejeződése az is, hogy 1840—1870 között háromszor cserélt gazdát a huta és 1873-ban, a gazdasági válság időszakában már a végleges felszámolás fenyegette. Szerencsére az új tulajdonos, a Magyar Földhiteli Intézet egyfajta haszonszerzési lehetőséget látott az üveggyártásban és ezért a felszámolás helyett fejlesztésekbe kezdett. 1870-ben tért át a gyár a gáztüzelésű olvasztókemencék használatára. Az értékesítés elősegítésére Feketeerdőt Elesddel összekötő út épült. A tulajdonos sajátos módon a fúvott üvegstílus legszebb hagyományának felélesztésével, parasztüvegek gyártásával látta a gyár jövőjét biztosítottnak. Ebben közrejátszott az is, hogy a munkások döntő része a Feketeerdőtől 5—15 km-es körzetben elszórt falvakból verbuválódott és szakképzetlen volt. Továbbá az értékesítés szempontjából fontos tényezőnek számított, hogy az Élesd—Csúcsa—Bánffyhunyad vonalon, Kalotaszeg vidékén jól lehetett értékesíteni a termékeket. A feketeerdői huta parasztüvegeivel űrt töltött ki a bék és a szelestyei üveggyárak között, amelyek már csak kristálystílusú üveggyártással foglalkoztak. A feketeerdői XIX. századi üvegek tökéletes formai és díszítménybeli hasonlóságot mutatnak a XVIII. századi, XIX. század eleji székelyföldi, dél-erdélyi és a Felvidék délkeleti vidékein készített termékekkel. 44 Ezért sokszor a gyűjtőket is megtévesztik a gyár üvegei, mivel jóval régebbinek vélik, mint amik valójában. A XIX. század végi feketeerdői üvegek jelentős része kancsó volt. A színtelen, áttetsző vagy kobaltkék üvegből készült tárolóedények formája és optikai díszítménye kölcsönöz a tárgyaknak egyediséget. Kedvelt volt a színtelen áttetsző üvegen a kék rátétes dísz alkalmazása. Eddig úgy tudtuk, hogy a nagyméretű és kisméretű, keresztelőüvegként ismert rücskös díszű, szögletes szájperemű kancsókat csak a Zempléni-hegység hutáiban készítették. Feketeerdőn — lehet, hogy regéci hatásra — óriási mennyiségben gyártották ezeket az üvegeket, s az igen jól értékesíthető keresztelő-kancsócskákat újabb és újabb díszítményekkel hozták forgalomba. A nagyméretű gömbös testű, hengeres vagy négyoldalas nyakú kancsók díszítményei is rendkívük változatosságról tanúskodnak. A kancsók a fehértől a mézsárgáig a legkülönbözőbb színekben készültek. Az optikai díszítmények hatásának fokozására homorú csiszolt köröcskéket is képeztek az edények testén. A gyár az 1880-as éveket követően többször leégett. A szerencsétlenség a gyár szerencséjét is jelentette, mivel az újjáépítések során a faszerkezeteket masszív kőfal váltotta fel, a kemencék helyett modern gázfűtéses kemencék épültek, kicserélődtek a csiszolóberendezések és modern energiaforrások tehették folyamatossá és hatékonnyá üzemelésüket. 1895-ben az ország legnagyobb gőzcsiszolójával rendelkezett a gyár. A fejlesztések hatására megváltozott a termékszerkezet és egyben jelentősen növekedett a termelékenység. A XIX. század utolsó évtizedében — amikor már az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. volt a tulajdonos — 3300 q finom üveget és 9300 q közönséges öblösüveget állítottak elő. A gyár számára jó értékesíthetősége révén továbbra is fontos volt a parasztüveg-gyártás. A kínálat bővítésére egy-egy tárgytípusnál a finom üvegeken alkalmazott díszítési eljárásokkal is megpróbálkoztak. Bánffyhunyad környékén nagyon kedveltté váltak a kör formájú, lapos, alsó végén öblösebb kék üvegkulacsok, amelyek oldalait festett vagy metszett díszítéssel is ékesítették. A kisméretű kancsókon feltűnnek a finom üvegeken alkalmazott vörös zománcfestéses díszítési mód egyszerűbb változatai. Az egykori kedvelt kobaltkék kancsók mellett megjelentek a halványkék színű üvegkancsók is sokkaréjos talpgyűrűkkel. A XIX. századi alapítású és működésű üveggyárak közül a feketeerdői gyár a század végére termelési nagyságát tekintve túlhaladta a béli és a szelestyei üveggyárakat, de a termék-előállítás művészi színvonalát tekintve elmaradt tőlük.
