Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Miskolc, 2006)

AZ ÜVEGGYÁRTÁS VIRÁGKORA

A Felső-Magyarország déli részén elhelyezkedő huták a XVIII. században és a XIX. század nagy részében döntő mértékben parasztüvegeket állítottak elő. A huta környéki falvak lakói értékesítették az üvegeket a környék vásárain. A bükki huták öblösüvegeit a kisgyőri, mocsolyási parasztok zsúpszalmába kötözve szállították rendeltetési helyükre.

12

"

1 Egerben 1755-ben már rendszeresen megjelentek a környék hutáinak üvegeivel az árusok. A hetivásáron 17 krajcár volt a helypénz egy szekér parasztüveg után, és 3 krajcár, ha az üveget háton vitték eladni.

126 A háton vitt üveg nyilvánvalóan ablaküvegre vonatkozik. Itt kell megjegyeznünk, hogy Nógrád, Heves, Borsod és Zemplén (itt a regéci hutára kell gondolni) üzemeiben a termék-előállításban az ablaküveg-készítés dominált a XVIII. század végéig, azonban az ablaküveg jelentősebb részét az uradalmi építkezéseken, a mezővárosokban használták fel. Viszonylag jelentéktelenebb mennyiségű ablaküveg jutott távoli kereskedelemre. A huták szomszédságaiban kialakult települések lakói is foglalkoztak ablakozással, de szerepük a korábban bemutatott területek mellett elhalványul.

127 A Felső-Magyarország déli területein elhelyezkedő üveghuták a XVIII. század végétől kezdték el termékeiket az Alföld városaiba, településeibe szállítani. Nógrád üveghutái a helyi szükséglet kielégítése után Pest megyébe fuvarozták az üvegeket. A parádi huta Pest, Eger és Kecskemét vásáraira szállított elsősorban, de a XIX. század elejére az üvegekkel megrakott szekerek még Temesvárig is eljutottak. Az 1785. évi Helytartótanácsnak küldött jelentés szerint az üveg kopá]a. „nemének különbségekhez képest 1 Frt-tól 3 Frt-ig adatik el helyben közönségesen a környékbelieknek".

128 Ezután természetesen a környékbeli falvak lakói szállították tovább az árut. Fáj András 1819-ben leírja, hogy „az üveg részben helyben adatik el, rész szerint inkábbára a Török határok felé fuvaroztatik le".

129 A bükki huták is a XVIII. század végétől kezdték hagyományos piaci területükön kívül is értékesíteni az üvegtermékeiket. A fuvarosok Pelsőc, Tornaija, Rozsnyó, dél felé pedig Szikszó, Nagykálló, Debrecen és Nyíregyháza vásáraira vitték az öblösüvegeket, s pénzért vagy terményért árusították azokat.

1311 A zempléni hegyvidéken az öblös üveget előállító regéci huta termékeit elsősorban a hegyaljai mezővárosok „sokadalmain" árusították, illetve a hutai parasztasszonyok a bátyáikba kötött üveget háton hordták szét a környező falvakba, és terményért cserélték. Nemcsak búza, árpa, gabona vagy liszt volt a csereeszköz, hanem egyes helyeken, így Hollóházán és Telkibányán keménycserép edényekért cserélték a butéUákat, kancsókat, korsókat. A regéci hutában tároló- és ivóedényeket gyártottak elsősorban. A hollóházi és telkibányai keménycserép gyárakban viszont étkezéshez szükséges edényeket: tányérokat, tálakat, szilkéket. Tehát a szűkebb táji környezeten belül a háztartásokban meglévő kétirányú szükségletet cserekereskedelem útján elégítették ki.

131 A felső-magyarországi és az erdélyi huták csak elvétve szállítottak közhasználati üveget a Dunántúlra. E terület üveggel való ellátása a délen, nyugaton és az északkeleti területeken elhelyezkedő üzemek feladatává vált. A dunántúli üveghuták piaci körzeteit a következőképpen osztották meg: Szalonak és Eéka hutái Vas, Győr, Sopron megyéket és Veszprém megye egy részét látták el üvegtermékekkel. A bakonyi huták Veszprém, Komárom és Fejér megyék területén értékesítették produktumaikat. A zselicségi üzemeknek Baranya, Somogy és Tolna voltak a piackörzetei. A zalai vétyemi huta pedig Vas és Somogy megye kis részén, Zalában és a Muraközben, az egykori Eszterházy hercegi hitbizományi területeken biztosította az ellátást.

132 A dunántúli huták piackörzetei lényegében a megjelölt megyék voltak. Azonban így nagyon leegyszerűsített képet kapunk az értékesítésről. Fezért célszerű az egyes huták piacterületeit közelebbről is vizsgálat alá venni. Dunántúl legnagyobb múltú üveges területe a Bakonyban alakult ki. A XVIII. század második feléig a kis üvegcsűrök az uradalmi szükségleteket elégítették ki, ugyanis nem találunk a forrásokban értékesítésekre való utalásokat. A XIX. század elején is többnyire a Bakony településein történt az értékesítés, különösen nagy felvevőpiacot biztosított Szentgál kisnemesi települése. A „somhegyi üveg" azonban már rendszeresen felbukkant Komárom, Veszprém, Fehérvár és Pápa vásárain, és a Balaton-vidéki szőlőtermő helyeken nagyon kedveltek voltak az itt gyártott üvegek. A Todesco