Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szabók (Gyulai Éva)

között húzódott, a városias vagyis németes, csak finomposztóból készült polgári viselet határozta meg különállásukat. A 19. században már szlovák szabók is beléptek a céhbe, de nem alkottak külön társulatot.

62 Miután Miskolcon a szűrszabók a 18. században külön céhet alakítottak, majd a 19. század elején a maradék szűrművesek is kiváltak a miskolci szabócéhből, a további „profiltisztításra" még egy évtizedet sem kellett várni, igaz, a németszabók kiválását már a céh törzstagsága, a német viseletet varró szabók „árulása" okozta: „1832-dik esztendő március 15-dik napján némely magokat német szabóknak nevezett céhbeli társaink egymással öszveszövetkezvén, ellenünk pártot ütöttenek... tőlünk erőszakosan elszakadtanak."

63 A mezővárosokban is megjelentek a németszabók, a 19. század elején Kerékjártó Szabó János céhmestersége idején a 9 magyarszabó mellett 2 „német szabó mester ember" is dolgozott Tokajban, Reich Szabó Jakab kiscéhmester és Szabó János.

6

'

1 Rozsnyón a németszabók (és német szabók) végleg csak 1829ben válnak el a szűrszabóktól. A rozsnyói „vékonyszabó céhnek némely tagjai a királyi privilégiumot megnyervén, s a magyar szabócéhtől privilégiait németszabó céh nevezet alatt elválni kívánván", a közös céhből nyolcan alakítanak új társulatot, míg a magyarszabó céhben 17-en maradnak/

0 Rozsnyóról fennmaradt a német szabók céhtáblája (DER DEUTSCEN PREUJLEGJÉRTEN SCHNEJDER ZUNFT), amelyre a kiváltság elnyerésének dátumát vésték: 1830. Jan. I.

66 A rozsnyói németszabókhoz különösen sokan jönnek a szomszédos Berzétéről és Pelsőcről, de Gömör és Torna több helységéből is érkeznek inasok. Sáros megyéből Eperjes, Kissáros és Sebes helységekből jöttek mesterséget tanulni, de az Abaúj vármegyei Jászóról és Kassáról, sőt még a borsodi Edelényből és a zempléni Harkályból (Taktaharkányból) származó inas is beszegődött a rozsnyói németszabókhoz a 19. században. Feltűnő, hogy mennyien választották a Szepességből Rozsnyót a németszabó mesterség elsajátítására 1830 és a céh megszűnése, 1879 között. Néhányan távolabb vidékekről is szerencsét próbáltak, így Nyitráról, vagy a Nyitra megyei Szakolcáról, a Pozsony vármegyei Wartbergről, vagy a dunántúli Mezőhegyesről. 1849-ben a lengyelországi Kunova nevű helységből érkezett Kiba Péter inas, aki rokonához állt be Rozsny^ón.

67 A rozsnyói németszabók vonzáskörzete a szepességi városok német polgárságáig terjedt, ami a céh magas színvonalú mesterségbeli tudására enged következtetni. A nemesi és polgári divat szétválása még az ofyan tradicionális kézműipari központot, mint Rimaszombat is elérte a reformkor küszöbén. A rimaszombati németszabók 1820. június 12-én nyerték el artikulusaikat I. Ferenc királytól.

68 Zemplén mezővárosaiban is feltűnik a polgári viseletet készítő németszabászat, Nagymihályban a királyi szabadalommal rendelkező társulatban az 1861-ben készült pecsétnyomó tanúsága szerint a céhen belül elválnak magyar- és Miskolci s%abóeéh pecsétje (Miskolc, HOM)