Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
HEVESI ATTILA: Herman Ottó és a földrajztudomány
A vízcsepp követ váj, ha folytonosan egy helyen éri, s hogyne vájná a dalmát sziklát a Kerka esése, melyen miriád csepp siet alá szakadatlanul? Fel is tehető, hogy ember által meg nem számlálható idősorok kezdetén a Kerka a tenger szélén emelkedő sziklapárkányról közvetlenül a tengerbe zuhogott le; de folyton és örökké mosva a követ, az^ esés folytonosan hátrált, s a\ a\ egérút, amely a tengertől a mai esésig vezet, meglehet, egy millió év munkája."[...] „A halászélet minden ízében sajátságos; egész^ menetében sok mozzanat van, mely a\ ember kedélyére, mégpedig nyomasztólag hat. Nem fejlődik ki benne a% a nyugodalmas pásztorfilozófia, mely a szívességgel karöltvejár s oly előnyösen jellemzi a mi alföldi „Földtengerünk " tanyás népét, mely pedig bizony szintén messze esik attól, mit társadalomnak nevezünk. A pásztor őriz^ és nevel; kenyere emberileg biztos; a föld, amelyen mozog nem csalja meg, nem veszíti el; a vihart, esőt a suba alatt csak kiállja. De a halász^ főleg a tengeri halász^ az^ más! Kenyerét a véletlentől várja, ellesi, s a\ a mérhetetlen, feneketlen „föld", amelyből kenyerét halássza, csalfa egy elem, s oly haragos, hogy el is nyeli, mégpedig nyomtalanul, azt, aki rája támaszkodik. A halásznép jellemében a munka jellege nagyon is érezhető. Hallgatag komor egy nép, nemcsak bátor, hanem vakmerő is de - többnyire — a szükség vaskezének nyomásától vakmerő; innen pedig a kalózság csak egy lépés, a hajótöröttek kifosztása még annyi sem." Komoly tudományos tanulmányainak első darabjai Kolozsvárt, az Erdélyi Múzeum-Egylet Evkönyve köteteiben jelentek meg. A múzeum munkatársaként Erdélyben számos helyen megfordult, részt vett a múzeum ásványokat és barlangi őslényeket gyűjtő kiszállásain (Gyergyóditró, ill. Esküllő: Igric-barlang), legfőképpen azonban a Mezőséget járta, különösen Mezőzáh, Cege és Gyeké tóvidékét. (Vadászés gyűjtőútjain néhányszor Vasasszentgothárdon, Wass Albert nagyapja, Wass Béla udvarházában vendégeskedett. 4 ) Nemcsak állatokat — főleg madarakat, madártojásokat — gyűjtött, hanem társaival megosztva hőmérsékletet, légnyomást mért, s a Mezőség, a Hódos- vagy Szarvas-tó és környékének szinte valamennyi természetföldrajzi sajátosságára kiterjedt figyelme. 5 yy A Mezőség általában véve harmadkori (tercier) képlet, melyet csak itt-ott szakít meg az^ ún. pala (trachittufa).* Domborodásai ritkán érdemlik meg a »hegy« nevet, a völgyek szűkek, [...] a tavak legnagyobb részben mesterségesek. Olyan helyeken, amelyeken három, olykor négy völgy nyílik egymásba, meglehetős kiterjedésű sík terek alakulnak, jelesen azáltal, hogy a lejtők sohasem éles gerincesek, hanem kerekdedek. Ilyen pl. a katonai tó területe, a Mócs felől jövő völgynek a fő- és a légeni völggyel való egyesülése. A hegy nevet érdemlő domborodások 1500 lábtól 1800-ig emelkednek ki, s rendesen két és öt lábnyi mélység között ingadozó humuszréteggel vannak borítva. Egyik oldalon fel a tetőig szántóföldekkel borítvák, holott az^ ellenkező oldalon jó legelőket szolgáltatnak. A humuszrétegekre a hegyeken többnyire elmálló porondkő-, olykor agyagrétegek következnek, mely utóbbiak a völgyekben a humus\ alatt a rendesek. Sok helyen a porondos talaj felszínre vergődve terméketlen, 4 WASS é. n. 26. 5 Az Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyvei, 1869. 8-29. (Részletek) jr /4 kőszénről csak néhány adattal szolgálhatok. Az igen gyakori s olykor roppant kiterjedésű szakadásokban, amelyeket a hegyek oldalaiban a% esővíz hasogatott, nemritkán találhatni egyes kőszénrögöket, melyek olykor néhány kbblábnyi nagyságúak. Így a gyekéi határban a „bodu blenki" kötelében, Cege mellett a% ún. Mélyvölgyben akadtak rögök, amelyeket az udvari kovácsok jeldolgoztak, s minőségöket igen dicsérték. De ez már évekkel ezelőtt történt, s minden, amit magam láttam, egy kővé vált fatuskó, melynek úgyszólván kérge szenesült. Ez w a Mélyvölgyből került, s tulajdonosa, gr. Wass A.dám készséggel átengedé a Múzeum számára."
