Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

4. Közlekedés, szállítás, piac

befelé fordítva a szekér két oldalára kezdték a kévéket rakni sorban egymás mellé. Innen összesen 3-4 sor magasan rakodtak, mert vastag, nagy kévék voltak az 1940-es évekig. Aztán a közepére feladták a kaparékot, azzal vőgyeltek. Végül a vőgyibe, a szekér közepén végig keresztbe raktak egy sor kévét, hogy azzal lefogassák a jobbról-balról fekvő kévék kalászos végét. Erre fektették aztán a nyomórudat, amit általában rudallónak, Domaházán, s néhány szomszéd faluban septetőfának neveznek. A nyomórudat elöl-hátul lekötözték rudallókötél\e\ a derék felső fájához szorosan. Akkor is megtartotta a rakományt, ha az úton felborult a szekér. A kötél meghúzásához kampót, csigát nem használtak. Néhol egy kalácsnak nevezett fakarikát kötöttek rá. Ha felborultak, a jószágban nem esett kár, mert a járomszeg fából volt. Az eltört és nem szorította az ökör nyakát. A nyári szekeret főleg Gömörben vették a vásárokon, házi iparos faragóktól, de a barkó falvak kerékgyártói is foglalkoztak az előállításával. A régi fatengelyes szekerek utolsó példányai az 1950-60-as évekig tartottak ki. A két világháború között sokan már hordáshoz is a rövid, fuvarozó szekeret alakították át. Ózd környékén 7-7,5 sukkos (kb. 230 cm) lőcsös szekereket használnak, Ajnácskő vidékén kb. 3 méter a fuvarozó szekér hossza. A két szekérderék (oldal) létrás szerkesztésű, de zápjai távolabb esnek és vastagabbak, mint a nyári szekér karfái. Két végük szorosan be van csapolva a szekéroldal alsó és felső dorongjába (34. kép). A lőcsös fuvarozó szekérhez első soroglya és enyhén ívelt hátsó soroglya tartozik. Sok vasalás van rajta, oldalait vaspálcák erősítik, több csatlólánc és kerékkötő lánc is állandó tartozéka. Tengelye emlékezet óta mindig vasból volt. Vesszőből font szekérkast régtől nem használnak. Csak a nagyon idősek tudnak róla, hogy elődeik nem deszkát, hanem egy-egy fonott lészát fektettek a két szekéroldalhoz. Akinek nyári szekere nem volt, hordáshoz hosszú nyújtó és nyári derék segítségével átalakította a szekerét. Ez utóbbinak 380-420 cm volt a hossza, és egy-egy vendégoldal (rúd) is csatlakozott hozzá. (A nyári szekérhez nem használtak vendégrudat!) Az átalakított hordó szekéren is megtartották a rakományt leszorító nyomórudat. A gazdák lőcsös szekérrel jártak fuvarba. Fát, szenet, vasat és mezei terményeket is azzal szállítottak. Csöves kukoricát, tököt, répát ömlesztve, gabonát, burgonyát zsákolva rakodtak rá. A szálfát, rönköt négy kereken hordták. Nagy, 15-16 m hosszú szálfákat is szállítottak így, a nyújtót kiakasztva. Hátul a rönk 3^1 méter hosszan „csüngött". Az ilyen farönköt hévénél kellett a szekérre feltenni. Hengerelt, nyújtott vasárut, sínt szintén négy keréken szállítottak a vasutak kiépítése előtt. Átalakíthatták a rövid szekeret a lőcsök levételével rakoncás szekérré is, amit Ózd vidékén kolesznak neveznek. Előnye, hogy jóval könnyebb, mint a lőcsös szekér és az oldalait, végeit megemelve gyorsabban, kevesebb munkával végezhető a lerakodás. Szállítanak rajta szenet, homokot, követ. Régebben főleg trágyát hordtak koleszon. Foszw'deszkából (fenyődeszka) készült két oldalát rakoncák tartják, amelyek elöl a fergettyúbe, hátul a vánkosba vannak csapolva.