Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

ELŐSZÓ Bél Mátyás élete és hatalmas életműve évtizedek óta a történettudomány, a helytörténet - ha szabad egyáltalán e kettőt különválasztani - és a tudománytörténet figyelmének a középpontjában áll,

1 s nemcsak Magyarországon, hanem természetesen Szlovákiában is. Ezért e helyütt legyen elegendő csupán vázlatosan ismertetni életrajzi adatait, illetve országleíró műve, a Notitia Hungáriáé novae historico-geographica létrejöttének körülményeit, hiszen az érdeklődők számos helyen találkozhatnak részletes életrajzával és munkásságának az értékelésével is. Bél Mátyás 1684. március 24-én született a Zólyom vármegyei Ocsován. Apja, Bél Mátyás helyi mészáros mesterember volt, anyja, Cseszneki Erzsébet Veszprém megyéből származott. Alsóbb fokú iskolai tanulmányait 1691 és 1695 között Losoncon, Alsósztregován és Besztercebányán végezte, majd 1695-től 1699-ig a pozsonyi evangélikus líceumban tanult. 1700 és 1703 között Veszprémben volt nevelő, illetve a pápai református főiskolát látogatta. 1704-től 1707-ig a hallei egyetemen hallgatott elsősorban teológiát és orvostudományt, de nyilván itt szerezte meg azokat a földrajzi, történelmi, államtudományi és egyéb ismereteket is, amelyek későbbi munkásságát oly nagy mértékben meghatározták. Hazatérte után Besztercebányán lett lelkész, majd a gimnázium rektora. 1714-ben a pozsonyi evangélikus líceum rektorának hívták meg. 1716-ban feleségül vette a besztercebányai patikus leányát, Hermann Zsuzsannát, akitől nyolc gyermeke született. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé; ezt a tisztet harminc éven keresztül viselte, egészen 1749. augusztus 29-én bekövetkezett haláláig.

2 Az „új Magyarország történeti-földrajzi ismertetésére" vonatkozó tervei nyilván hallei tanulmányai során körvonalazódtak benne: mindenesetre számos jele van annak, hogy besztercebányai évei alatt már végzett, illetve végeztetett olyan munkákat, amelyek e tervhez kapcsolódtak. Elképzeléseit aztán az 1723-ban, Nürnbergben megjelent, Hungáriáé antiquae et novae prodromus című könyvében vázolta fel. Ez a mű nemcsak általánosságban beszél a tervezett országleírás alapelveiről, szerkezetéről és minden egyéb, vele összefüggő tudnivalóról, hanem konkrét példákon - Szepes vármegye leírása, a vihnyei és a szklenói fürdő leírása stb. - keresztül be is mutatja azokat. A Prodromus segítségével Bél Mátyás elérte célját: megszerezte a kormányzat erkölcsi és anyagi támogatását a Notitia megjelentetésére. Az 1735 és 1742 között kiadott négy kötet közül az első Pozsony vármegye leírásának első részét tartalmazza, a második Pozsony vármegye leírásának második részét, valamint Turóc, Zólyom és Liptó vármegyék leírását. A harmadik kötet Pest, Pilis és Solt vármegyék leírását foglalja magába, míg a negyedik kötet Nógrád, Bars, Nyitra, Nagyhont és Kishont vármegyék leírását. A Notitia V. köteteként szoktak beszélni Mosón vármegye leírásáról, amely azonban 1 Hogy csak a legutóbb megjelent munkákat lássuk: Veszprém vármegye leírása. A Veszprém megyei Levéltár kiadványai 6. Veszprém, 1989. - Békés vármegye leírása. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 18. Gyula, 1993. - Zala vármegye leírása. In Zala megye a XVIII-X1X. században két korabeli leírás alapján. Zalai Gyűjtemény, 46. 11-70. p. - Heves megye ismertetése 1730-1735. A Heves megyei Levéltár forráskiadványai, 8. Eger, 2001. - Sopron vármegye leírása I. Sopron város történeti forrásai, C sorozat, 2. kötet. Sopron, 2001. Tóth Péter: Bél Mátyás és a bányavárosok. In Tanulmánykötet Heckenast Gusztáv emlékére. Miskolc, 2001. 126-134. p. Területünket illetően, nem számítva néhány kisebb közlést (Miskolc város leírása. In Fejezetek Miskolc történetéből. Miskolc, 1984. 65-69. p. - Dédes vára és az Ózd környéki falvak. In Régi históriák. Ózdi honismereti közlemények, 4. Ózd, 1984.) Borsod vármegye leírásából, eddig mindössze egyetlen teljes megyeleírás jelent meg: Gömör vármegye leírása. Fordította Tóth Péter. Gömör néprajza, XXXV. Debrecen, 1992. 2 Mészáros Balázs: Bél Mátyás hagyatéka. In A somogyi múzeumok közleményei, IV. Kaposvár, 1981. 186. p.