Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

EGY VERSELŐ FÖLDMŰVES: DOMBY LAJOS

pítve azt." Ezt tanúsítja számunkra fejezetünk szereplője, Domby Lajos földműves költő élete és munkássága is. A gömöri Szuha-völgy egyik kis falujában, Alsószuhán él immáron 85 éve Domby Lajos földműves költő. A völgy szélén, a hegy lábánál áll kis, régi, vele öregedett háza, amelyben egyedül lakik a hátulsó szobában. Egyedül, de nem magányosan. Nemcsak azért, mert leánya, Juliska - pár házzal arrébb él - gondoskodik róla, hanem azért, mert életét betölti a költészet; a rímes sorok gondolatai övezik, melyekben a múlt és a jelen fonódnak össze. Szobája falán az aradi tizenhárom, lelkében Petőfi, a hős vértanúk, két háború emlékei, s most élete a békés, boldog öregkor a szőlővel, unokákkal és mindazokkal az élményekkel, amelyeket a közelmúlt nyújtott. A 19. században, 1895. május 28-án egy öreg zsúptetős házban született, földműves szülők harmadik gyermekeként. Mihály a legidősebb, Péter a középső - s akárcsak a mesében ő a legkisebb fiú. A szülők a gyermekeket hamar munkára fogták. Még jóformán hat esztendős se voltam, már a libát hajtottam a tarlóra, kalászokat szedegettem. Tizenkét éves korában, 6 elemi után alighogy kikerült az iskolából, a legnehezebb paraszti munkába állítják, markot szed aratáskor édesanyja mesébe illő ígéretétől lelkesedve: aratás után huszárszegésü csizmát kap. Télen a suhanc legényke fát vág az erdőn, édesapjával csert hánt bérmunkában. Mihály bátyja a jobb kereset reményében Amerikába ment, ahonnan vizitációra haza kellett jönnie; kitört a háború. Mihálynak és Péternek azonnal be kellett vonulni. Alig fél év múltán Lajos is követte őket. Végigszenvedte a háborút. 1917-ig az orosz fronton harcolt, azután az olasz frontra vitték, ahol megsebesült. Felgyógyulása után Galíciába került, ahonnan 1918 nyarán hazajött szabadságra, de már nem ment vissza, a forradalom itthon tartotta. A háború után két hold földet kapott. Szorgalmas legény volt, jól gazdálkodott, s ez minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy hozzáadtak egy jómódú leányt. Két gyermekük született, Rózsika és Juliska. Rózsika fiatalon, 19 éves korában meghalt. A két világháború közötti évek gazdasági gondjai, a parasztokra nehezedő adóterhek, a banki kölcsönök vele is éreztették hatásukat. Azután egy újabb világháború jött, de már idősebb lévén - csak rövid időre vonult be. A második világháború után 1958-ig gazdálkodott. A földdel a leánya és a veje belépett a téeszbe. O pedig 64 évesen a Szénbányászati Trösztnél, illetőleg az AKÖV-nél vállalt munkát. 74 éves volt, amikor nyugdíjba ment. A rövid életrajzot az ő szavaival fejezhetjük be: Nincsen mostan semmi bajom, kapom a kis nyugdíjat, miért hűséggel tartozom kedves magyar hazámnak. Az én életrajzomnak ez csak rövid részlete; tárgyalja még néhol tovább a népköltő kétszáz verse. Az elmúlt években bensőséges kapcsolat alakult ki közöttünk. Számtalan levelet váltottunk. Beszélgetéseink és levelezésünk nyomán Domby Lajos emberi és költői portréja szépen megrajzolható. Élete folyamán több száz költeményt írt, mégis mindenekelőtt földműves volt. A munka az éltetője, a nyolcadik évtizede után is tavasztól késő őszig a mezőn, a szőlőben dolgozik. Egy február végén kelt levelében írja: Az idő már engem elszólít az asztaltól. Eljön lassan a kinti munka. Majd áprilisban: Ilyenkor már 26 Ortutay Gyula: A magyar népdal. In: Magyar népdalok (Szerkesztette és a bevezetőt írta: Ortutay Gyula, válogatta és jegyzetekkel ellátta: Katona Imre). Budapest, 1970. I. 56.