Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
így mulattak sokáig. Bizony, Petőfi már nem ment Rudabányára. Az öreg Domonkos szekéren vitte haza. A kapuból bekiabált a feleségének: - Julis! A menyasszonyi ágyadat vesd meg Petőfi Sándornak! Ferenc Jóska meg a vándordrótos Ez tényleg megtörtént. Krasznahorkától kifelé Uhornának vadászott egyszer Ferenc Jóska. Az idő már lejárt, a kísérete az erdőszélén üldögélt, ő pedig sétálgatott az országúton. Várták, hogy jöjjön értük a fogat. Ahogy ott sétálgat Ferenc Jóska, megy Krasznahorka felöl egy vándordrótos. Odaköszön Ferenc Jóskának jó hangosan: - Adj Isten, komám, mit csinál itten? - Hát, vadászgatok. - Sikerült-e valami? - Nem, sajnos. - Ammá baj. - Bizony baj. Hát te hova mégy? - Hát, menyek haza, Uhornára. - Hát oszt meg vagy-e elégedve a mesterségeddel? - Jó mesterség ez, kérem. Nem parancsol senki. Szép menyecskék is vannak mindenfelé. Akkor menyek haza, amikor akarok. Hát kendnek mi a mestersége? - Én főherceg vagyok. - No, az se rossz mesterség - mondta a drótos, és lassan megindult Uhorna felé. Ferenc Jóska meg a fuvaros Ferenc Jóska még fiatal király volt, amikor egyszer fegyvergyakorlatot tartott a Bakonyban. Ott volt Vilmos császár meg Ernő Ágoston herceg is. Egy magas hegygerincről távcsövön figyelték a gyakorlatot. Mikor mentek volna vissza Pápára, eltévedtek. Sokáig csatangoltak az erdőben, majd megy arra egy faszenes szekér. Engedelmet kértek, hogy felülhessenek a szekérre. Az öreg fuvaros vonakodott, mert hogy nehéz a szállítmány, a lovak meg már elég gyengék. Valahogy aztán feltápászkodtak a szenes zsákok tetejébe. Csak úgy köznapi ruhába voltak öltözve. Az öreg azt hitte, hogy kóborló turisták. Ernő herceg gondolta, hogy illő lenne bemutatkozni. - Én Ernő Ágoston cumberlandi braunsvejgi és lüneburgi herceg vagyok a negyvenkettedik gyalogezred inhóberja. Sercint egyet az öreg, hátranéz: - Az leszel te, mihelyt beérünk az állomásra. Kiveszed a poggyászodból a suvikszos kefét és ha jön a vonat, olyan fényesre pucolod három krajcárért az urak cipőjét, mint a Salamon töki. A három úr borzasztó nagyot nevetett. - Ez meg itt - mutatott a herceg Vilmos császárra -, Németország császára és királya. Az öreg ránéz megvetően: - Tudom, tudom. Az lesz ő, ha a vendéglőben felköti a fehér surcot, aztán mosogatja meg nyalogatja a tányérokat. Megálltak a lovak hugyozni. - Jóska, szólalj már meg. Neked illik ennek az öreg magyarnak megmondani, hogy kije vagy. Te neki - unszolta a herceg Ferenc Jóskát. - No, öreg, nézzen csak meg engem jól. Én a magyarok királya, első Ferenc József vagyok! - Hát, öcsém, neked egy kicsit ismerős a pofád. De ha te király volnál, nem ülnél a szenes szekérre. Olyat nevettek, hogy majd leestek a szekérről. Beérnek a pápai állomásra. A katonaság várja a szerelvényt. Egy őrnagy ugrik a szekérhez. Haptákba vágja magát, és jelentést tesz a felséges uraknak. Az öreg fuvaros nagyon megrémült. Mégiscsak igazat mondtak ezek az urak. Ki hitte volna. No, mi lesz most ővele. Menten főbe lövik, hogy úgy lesemmizte őket. - Köszönjük, öreg, a fuvart - mondja neki Ferenc Jóska. - Nagyon jól mulattunk. Úgy megnevettetett minket, hogy többet ért egy bécsi színháznál. Mindhárman benyúltak a zsebükbe, oszt csak úgy számolatlanul adtak egy-egy marék aranyat az öreg fuvarosnak, aki így meggazdagodván úgy élte le öreg napjait, mint egy igazi úr. Bagi esete a Fehér Ló Szállóban A tornaijai járásban élt egy gazdag földbirtokos, akinek Bagi volt a neve. Hétköznapokon nem öltözött cifrán úri ruhába, mert mindig kint volt a földeken együtt a munkásokkal. Hát csak egyszerű munkásruhába volt. Egyszer Tornaiján bement a Fehér Ló Szállóba, ahol kávét akart inni. De abba az időbe a pincérek nem szolgálták ki. Hiába várakozott. Csak a cilinderes nagyságos urak között forgolódtak a pincérek, mert azoktól várták a borravalót. Bagit a ruhájáról munkásnak gondolták. Bagi nagyon megharagudott. Elment haza. Felöltözött ünneplő fekete ruhába, cilindert tett a fejére, fehér kesztyűt húzott, görbebotot vett a kezébe. Befogatott a kocsissal a négylovas hintóba. A Fehér Ló Szállóhoz hajtatott. Amikor bement, akkor a pincérek már hajlongtak, hogy mit parancsol. - Kávét kérek! - Mennyi legyen, kérem? - Egy véka! A pincér ránézett. - Mit jelent ez, kérem?
