Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

őrölték hozzá. Vitték aztán a puskaport Pelsőcre, mert ott voltak a kurucok, a labancok meg Csetneken tanyáztak. (Páskaháza, Máté Gyula, 62 é. 1973) A fejetlen pap és a fej nélküli kísértet A Csermosnya-völgy falvaiban és Krasznahorka környékén napjainkban még elevenen él a néphagyományban egy sajátos monda a fejetlen papról, aki éjszakánként a Péntek-patak mentén lovagol és a levágott fejét keresi. A néphagyomány az eseményt a török időkkel hozza kapcsolatba. Demőn Ulman Lajosné Jarabkó Margit (55 é., 1973) a következőképpen mondta el a történetet: „Törökök garázdálkodtak a vidéken. Sarcolták a népet, kegyetlenkedtek. A krasznahorkai nép a papjok vezetésével harcba indult a törökök ellen. Kapával, kaszával zavarták a törököket a földeken Hárskút felé. Harc közben' a Péntek-pataknál a törökök levágták a pap fejét. A fej beleesett a patakba, a testet pedig elvitte a ló. Azután minden éjjel visszatért a pap a ló hátán és kereste a fejét a patakban. Éjféltől két óráig nem engedett át senkit, sem embert, sem állatot a patakon, sem az alsó, sem a felső úton. Ilyenkor vihar támadt, a tehenek bömböltek, a lovak nyerítettek, kapartak. Senki emberfia nem mert abban az időpontban a Péntek-patak közelébe menni. Volt Dernőnek egy plébánosa még a múlt században, Szarka Józsefnek hívták. Ö nem hitte azt, hogy a fejetlen pap kísért a Péntek-pataknál. Erről a népet is meg akarta győzni. Ebből aztán nagy tragédia lett. A plébános elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Meg akart győződni az igazságról. Több napon át éjjelente kijárt, sétálgatott a patak mentén. Jó ideig járt, de nem tapasztalt semmit. Egy éjszaka azonban történt valami. Éjfél után úgy egy óra tájban feldúltan menekült be Hárskúton egy házba, ahol világosságot látott. Vizet kért és hazament. Reggel a harangozó holtan találta a plébánost. A nyaka el volt vágva borotvával. Hogy mi történt, senki sem tudta meg. Volt még egy másik eset is. Egy dernői fiatal asszony özvegyen maradt két gyerekkel. Elment Budapestre, ahol egy kórházban helyezkedett el. Mint asszisztensnő dolgozott és nevelte a két gyermekét. Sokat jártak haza Dernőre. A fiú orvos lett. Megismerkedett egy cseh katonatiszttel, jó barátok lettek. Egy alkalommal, amikor mind a két testvér Dernőn volt, az orvos meghívta a tiszt barátját, hogy ismerje meg a húgát is. A tiszt a rozsnyói kaszárnyában szolgált. Egy délután kilovagolt Dernőre. A pucérjának meghagyta, hogy úgy este 11 óra körül ő is lovagoljon ki Dernőre, hogy ne kelljen neki éjszaka egyedül hazamenni. Úgy is volt. A pucér, ahogy elérkezett az idő, elindult a felső úton. Amikor a Péntek-patakhoz ért, a ló elkezdett toporzékolni, nyerített, kapált, ágaskodott, az erdő meg zúgott, ropogott és vihar keletkezett. A katona sem előre, sem hátra nem tudott menni. Több órán át kínlódott, míg végre átjutott a Péntek-patakon. Teljesen kimerülten érkezett meg Dernőre, a ló izzadtan remegett. Mindnyájan meg voltak győződve, hogy a fejetlen pap állta el a katona útját a Péntek-pataknál. Nem is indultak éjszaka útnak, csak reggel, amikor megvirradt, akkor is az alsó úton. Azóta nem hallottunk ilyen esetet. Hanem azt hallottuk, hogy a pápa a megholtak lelki nyugalmáért elrendelte a lorettói litániát. Minden templomban minden vasárnap kötelező ez a litánia. Lehet, hogy ezért múlt el a kísértet."

23 A fejetlen pap „megkísértésével" kapcsolatban humoros történet is ismeretes. Egy hárskúti kapatos ember éjféltájban ment hazafelé a Péntek-patak mentén. „Éjfél volt, a kísértések ideje, hát szorosabban fogta meg a baltája nyelét. Egyszer csak szuszogást hallott és mozgást. Megijedt az atyafi, hogy a kísértő baráttal találkozott. Megkérdezte tőle: Te vagy az a fejetlen barát? - Nem kapott választ. Erre a fejsze boldogabb végével odasújtott, ahol az éjszaka sötétjében alakot vélt látni. Hazaérve eldicsekedett, hogy levágta a fejetlen barátot. De másnap a szomszéd derese elveszett. Hiába keresték, nem találták. Pár napra ráakadtak a Péntek-patak mellett - agyonütve, így derült ki, hogy az italos hárskúti atyafi nem a kísértő barátot, hanem a szomszéd elkóborolt lovát ütötte agyon."

24 A fejetlen barát mondája termékenyítőleg hatott a helyi jellegű történetek kialakulására. A mondai mag a fej nélküli ember, illetőleg a fejét a hóna alatt vivő ember motívumkörébe tartozik. Az alapsztori más területen is ismeretes. A történet hasonló variánsát már a múlt században is feljegyezték. A Napkelet című képes újság 1857. évi első évfolyama a Hont megyei Pribelből (Pribelce) közli a mondát. A történet szerint a tatárjárás idején egy remetét a tatárok megöltek és azóta éjjelente fehér öltönyben, fehér lovon, fejét a hóna alatt tartva nyargalja be a határt. Ehhez hozzákapcsolódott egy másik történet: 23 Két változatot magnetofonszalagon is rögzítettem. 24 Fehérváry István: Magyarok a nyelvhatáron. Rozsnyó, 1937. 215-216. Fehérváry fejetlen barátról ír. A mondához 1. 213.