Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

FEJTŐ KÉRDÉSEK, TALÁLÓS KÉRDÉSEK

Az apját megmentő lány történetének valós személyhez kapcsolódó változata volt ismeretes a nyitrai Bajmócon. A szlovákok híres betyárát az éhhaláltól a lánya mentette meg. Jánosíkra és társaira, amikor elfogták őket, kimondták a halálos ítéletet: „Jánosíkot éhhalálra, a többit akasztásra ítélték. Jánosíkot a vár földalatti börtönébe zárták, csak Irtványon lakó leánya látogathatta meg, csecsemőjével együtt őt is gondosan átkutatták, nehogy ételt vigyen apjának. Már néhány hónapig el volt zárva s csodálatosan, még mindig élt. Akkor megkegyelmeztek neki, persze nem tudták, hogy a leánya szoptatta, mindennapi látogatása alkalmával."

1 A példákból kitűnik, hogy a történetek, a találós kérdések az alapmotívumból variálódnak. Ez az apját - esetenként anyját szoptató s így az éhhaláltól - megmentő lány motívuma. Az európai és a távolabbi példák egy csoportjában azonban az is megfigyelhető, hogy a történetek a mellből való tejszívás variációs formáira épülnek, de amelyek találós kérdésként ugyancsak a halálra ítélt ember megmentésére szolgálnak. Az alaptörténet már a klasszikus auktoroknál megtalálható. Idevonatkozóan már Dömötör Sándor felhívta a figyelmet, aki elsőként foglalkozott ezzel a témával.

19 Egy ókori monda szerint egy éhhalálra ítélt embert szigorú őrizet alatt börtönbe zártak, s éjjel-nappal vigyáztak arra, nehogy valaki ételt adjon neki. Csak a leányának engedték meg, hogy naponként meglátogassa. Az őrök az elítélt gyermekét üres kézzel, öltözetét is megvizsgálva engedték az apjához. Hosszú idő telt el, s az elítélten a kimerültség, a végelgyengülés nyomai nem jelentkeztek; ugyanolyan állapotban volt, mint amikor bezárták. Egy alkalommal, amikor a leány látogatásra ment, az őrök meglesték, s megdöbbenve látták, hogy a leány - akinek éppen ez idő tájt született gyermeke - az apját szoptatja. A szeretetnek ezen a szép példáján a bírák meghatódtak, s az embernek megkegyelmeztek. A gyermeki önfeláldozás emlékére Rómában templomot emeltek. A vonatkozó történet általában a Pietas fogalmával összefüggő hagyomány körébe tartozik, illetőleg a Pero és Cimon (Mycon) történetéhez kapcsolódik.

20 A nemzetközi irodalom az idevonatkozó anyagot Caritas Romana cím alá foglalja. Az apját (vagy az anyját) szoptató, s így az éhhaláltól megmentő leányhoz fűződő történet olvasható már Valeriusnál és Pliniusnál. A gyermeki szeretetnek ezt a példáját a legkülönbözőbb munkák említik. A középkor folyamán különösen kedvelt témaként jelentkezett a művészetben. Számos szobor, freskó, festmény, rajz stb. örökíti meg az apját szoptató leány jelenetét.

21 Az emberi segítség jelképeként jelenik meg ez századunk egyik híres irodalmi alkotásában, Steinbeck Erik a gyümölcs című regényének záróképében. Az éhhalállal küszködő idős gyapotszedőnek nyújtja mellét egy fiatal munkásasszony.

22 Sok évszázada vándorol ez a motívum. Egyáltalában nem véletlen, hogy a folklórban is felbukkan, s szerte Európában és távolabbi területek népének hagyományában napjainkig ismeretes.

23 Néhány variánshoz meglepően hasonlítanak Amerika angol nyelvű területein ismeretes történetek. A találós kérdés egy királlyal kapcsolatos, akinek a felesége egy aranygyűrűn keresztül egy foglyot táplál a kertben, így teremtve lehetőséget neki, hogy erre a helyzetre alapozva találós kérdést készítsen és megmentse az életét. Három példa a történetek közül: „Hosszú évekkel ezelőtt egy király felakasztásra ítélte egyik alattvalóját. A király felesége akit a király Morning-Springnek hívott, közbejárt a halálra ítéltért. A király maga elé hívatta az embert és adott neki három napot, hogy konstruáljon egy találós kérdést, amelyet ha a király nem tud megfejteni, őt szabadon engedi. Az ember visszament a harmadik napon és így köszöntötte a királyt: Jó reggelt, uram királyom! Jó reggelt, uram királyom! A kertedben történt, egy arany gyűrűn keresztül. Ha meg tudod fejteni ezt a talányt, még virradat előtt felakaszthatsz. - A király felesége, Morning Spring találkát adott a halálraítéltnek a kertben. Az ember levette a királyné egyik aranygyűrűjét, mellbimbójára helyezte és megszopta emlőjét." 18 Relkovic Davorka: Bajmóci néphit és népmondák. Ethn., XXXI. 1920. 79. 19 Dömötör Sándor: Kimon és Péra története. Képzőművészet, VIII. 1934. 218-221.; Uő: Életmentő talány. Vasi Szemle, V. 1938. 175-179.; Uő: Kemestaródfai tréfás mesék. Dunántúl, II. 1953. 4. sz. 52-53. 20 Pauly Real-Encyclopádie der classischen Altertumwissenschaft. Stuttgart, 1938. 875-878. 21 A Caritas Romanáról Axel Steensberg írt. Felsorakoztatja a művészeti példákat; a témát folklorisztikai szempontból nem vizsgálja. Axel Steensberg: The Common Fields of Culture. Copenhagen, 1976. 9-35. 22 John Steinbeck: Érik a gyümölcs, II. Budapest, 1976. 134-135. 23 Vonatkozó irodalmat 1. Archer Taylor: A Bibliography of Riddles. Helsinki, 1939. (FFC, No. 126) 154-155.