Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Temetési tor A családi jellegű vendéglátás legkomorabb formája. A századforduló tájékára úgy emlékeznek viszsza az emberek, hogy halotti tort csak a jobb módúak tartottak. A szegényebbeknek „elég volt a temetési költség meg a bánat". Esetleg a temetés után behívták a rokonságot, papot, kántort, s cukros vagy mézes pálinkával megkínálták őket. Az 1920-as, 1930-as évektől kezdődően a halotti tor tartása általános gyakorlat. Turóc-völgyi szokás szerint a temető kapujában hívják meg a temetésről hazatérő barátokat és ismerősöket. A rokonok közül két-három férfi, olykor asszony szólintgatja a meghívandókat. Csak annyit mondanak: „Gyere el Mihály a torba", vagy „Jöjjek el, Lajos bácsi, a torba". A megszólítottak sorban elmennek a házhoz, ahol helyet foglalnak a megterített asztaloknál. Egy szék a halottra való emlékezésül üresen marad. A Turóc völgyében a két világháború közötti időig kenyeret, szalonnát és pálinkát adtak a torban részt vevőknek. Később a kenyeret és a szalonnát felváltotta a főtt étel. Rendszerint gulyáslevest vagy tyúkhúslevest készítettek. A pálinka mellé sör is került az asztalra. Étkezés előtt is közösen elmondtak egy imát. A résztvevők csendesen beszélgetnek, majd egyenként, a házaspárok együtt eltávoznak. Volt arra példa, hogy a férfiak az ital hatására késő estig, vagy éjszakába nyúlóan maradtak, olykor dalolásra is sor került. Ma már nagy torokat rendeznek, vendéglőkben, kultúrházakban tálalnak. A toron felszolgált ételek változatosak: gulyásleves, sütemények, szendvicsek, virsli mustárral és mellé a legkülönfélébb italok. A mezőgazdasági munkák idején az emberek elmentek egymásnak segíteni, vagy napszámba. Kalákában kaszáltak, arattak, csépeltek és házat építettek. Szénakaszáláskor, ahol már két-három kaszás volt, ott früstökre szalonnát sütöttek a mezőn, ott, ahol éppen dolgoztak. A gazdasszony már korán reggel elkészítette a hozzávaló szalonnát, hagymát, sót, kenyeret. Fehérre mosott vászontarisznyába bekötötte, fél liter pálinkával és a kenyérszelő késsel együtt. A gazda a tarisznyát a kaszanyélre akasztotta a tokostarisznyája mellé, úgy indultak a mezőre dolgozni. Amikor elérkezett a früstökölés ideje, a réten a levágott rend közt rakott kis tűznél nyárson megsütötték a szalonnát. Bevagdalták, a nyárs végére hagymát tűztek. A forró szalonnából csepegő zsírt a bal kézben tartott kenyérre csepegtették. Evés előtt pálinkát ittak, hogy fokozzák az étvágyat. Mire a szalonna megsült, a zsíros kenyérrel a kaszálók jól is laktak. A korsóból ittak hozzá vizet, és ebből állt a parasztember früstökölése. Délben a gazdasszony gondoskodott főtt ételről. Felöltözve tiszta ruhába, kivitte az ebédet a kaszásoknak. „Tiszta abroszba a hátára kötve hozta a kosárba rakott tányért, kanalat, villát. A két kezében pedig a húslevest vagy savanyúlevest. Ebéd után, hogy még uzsonnára is maradjon, mákos vaka, mákos csík vagy pampuska volt. Amikor megebédeltek, a gazdasszony összerakta az edényt és a maradékot. Az uzsonnát otthagyta, amit később mink, kaszások elfogyasztottunk" - idézte fel fiatalkori emlékeit Horváth Lajos volt lévárti lakos. Estére ismételten kalóriadús étellel, vajas kenyérrel vagy tejbekásával, ill. tejberizzsel várta a gazdasszony az egész napos kaszálásból hazatérőket. Aratáskor aratókat fogadtak kosztra vagy koszt nélkül. Ha kosztra kötötték meg az egyezséget, akkor otthon früstököltek szalonnát, tejet, kávét, Dernőn például „mielőtt kimentek aratni, a gazdasszony már pirkadáskor megfőzte a haluskát, egyszer káposztával, egyszer tehén- vagy juhtúróval, s a háznál früstököltek, de a déli ebédet a mezőn fogyasztották el. A gazdasszony otthon főzött, segítséggel, és délben kivitték a mezőre az ételt. Az ebéd kétfogásos volt, lehetett húsleves vagy valamilyen habart leves, füstölt hússal ízesítve, mert az emberek a második levágott disznóból aratásra és cséplésre hagyták meg a sonkákat, húst és kolbászt. Második fogásra készítettek főtt tésztát, pl. mákos, diós, túrós csíkot, derelyét stb." (Ulmann Lajosné). Az aratóknak uzsonnára vajat, sajtot, kolbászt, szalonnát és kenyeret kínáltak, amit szintén a tarlón fogyasztottak el, valahol egy fa árnyékában. Az étkezések ideje egyben pihenést is jelentett, amire ugyanúgy szükség volt, mint a táplálkozásra. munkások étkezése