Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
Mindegyikre rá voltak varrva a gazda vagy a gazdaasszony nevének kezdőbetűi. Ezután ponyvát tettek a szekérre, és elindultak a malomba. Amikor érkezési sorrendben a malom ajtajához értek, akkor következett a lemérés és a vámolás. Rossz, esős időjárás esetén a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordult, hogy csírás termést arattak, majd csépeltek ki. Az eső lenyomta a kalászt, összevissza dőlt, a vizes földre ért, és ott kicsírázott. Ezért igyekezett mindenki az aratással, és utána minél gyorsabban a betakarítással, hogy a terményt száraz helyen elhelyezhessék a cséplésig. Még cséplés után is szárították ponyvákon az udvaron, csűrben, padon, hogy meg ne dohosodjon. A termésre mindenki nagy gondot fordított. A csírás gabonától nagyon félt a molnár, mert az megfúlt a hengerben. Ezért minden őrlésre hozott zsákba egészen az aljáig benyúlt. így aztán észrevette, hogy alkalmas-e az őrlésre. Ha csírás, dohos, zsizsikes volt, akkor köre felöntötte darálásra, de hengerre nem eresztette. Mikor már csak hengerőrlés volt, akkor a molnár előbb tisztításra öntötte fel a gabonát. Az üzemszerűen működő, a parasztgazdaságokat és háztartásokat kiszolgáló nagy teljesítményű malmok mellett egy időben a paraszti udvarokban még megvoltak a kézi malmok, az úgynevezett malmocskák. Két 50-70 cm átmérőjű őrlőkőből és tölgyfából faragott vályúból építették fel. Magát a szerkezetet pedig három erős faláb tartotta. Főleg kukoricadarálásra használták. Lévárton és Deresken e mellett a fazekasok glétet őröltek rajta, mellyel cserépedényt vontak be. (A glét nem más, mint a máz alapanyagául szolgáló ólomoxidnak és kvarcnak megfelelő keveréke. 86 ) A malmocskák jelentősége nemcsak az állatok takarmányának előkészítésében nyilvánult meg. Bár kis teljesítményt lehet rajta elemi, mégis biztonsági, társadalmi körülmények során kéznél van, még kenyérsütésre alkalmas lisztet is lehet vele előállítani. A táplálkozás céljára azért inkább csak kukoricadarát és kukoricalisztet őrölnek vele. A malmocskák rendeltetésére már az első világháború éveiben megjelent különféle kézi darálók is alkalmasak voltak. Később pedig már elektromos motorral hajtott különféle darálókat vásároltak az emberek. Az ezen a részen tapasztalt, szinte szemünk láttára lezajlott fejlődés még ma sem szorította ki teljes mértékben ezt az ősi, masszív szerkezetű, egyszerű elven működő, nehéz fizikai erőt igénylő paraszti eszközt. Jelenleg is találunk olyan gazdaságot, ahol őrzik, féltik az ősöktől rájuk maradt maimocskát, sőt néha őrölnek is rajta. A liszt tárolása A liszt szállítására legalkalmasabb eszköz a zsák. Zsákokban viszik a terményt a malomba, és zsákokban hozzák a lisztet haza. A szemes terménynek szánt zsák minőségileg és méretében is különbözik a liszteszsáktól. Ez utóbbi jóval finomabb, fehérebb, mert pamutos szövésű. Gyakran minta is van rajta. Előfordul, hogy a gazdaasszony nevének monogramja díszíti, jelezve a tulajdonos személyét. A lisztes87 " zsákokat mind a három vidéken magukkal hozták az asszonyok hozományukban. Ok szőtték, varrták, tartották tisztán és készítették elő az őrletéshez. A malomból hazaszállított lisztet csak ritka esetben hagyták a zsákokban. Igyekeztek rögtön kiöntögetni az erre a célra szolgáló tárolóeszközökbe. Külön helye volt a kenyérnek való lisztnek, és külön a gyúrni való lisztnek. Ügyeltek arra, nehogy a lisztet valami károsodás érje. Óvták a rágcsálóktól, a befülledéstől, a nedvességtől, a molytól és egyéb károsodástól. Amennyiben nagy mennyiséget tároltak, akkor erre a legalkalmasabb a deszkából ácsolt vagy később már összeszegelt lisztes láda, melyet az úgynevezett ászok gerendákra helyeztek el az éléskamrákban, hogy a láda ne érintkezzen közvetlenül a kamra padozatával, ami rendszerint földes volt. A láda tetejét sűrűre font dróthálóval, rosttal takarták le, hogy egér ne férkőzzön a liszthez, de a szellőztetése is meg legyen oldva. MinLisztesláda den héten egyszer liszteskanállal megforgatták a lisz86 Szalay Emőke-Ujváry Zoltán: Két fazekasfalu Gömörben. Studia Folkloristica et Ethnographica, 7. Debrecen, 1982. 69-71. 87 Dobossy László: Szedettes szőttesek a magyarországi Gömörben. Gömör Néprajza, IX. Debrecen 1987. 22-23.
