Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

INTERETNIKUS ÉS REGIONÁLIS KAPCSOLATOK GÖMÖR NÉPI KULTÚRÁJÁBAN

Az idevonatkozó megfigyelések rendkívül fontos adatokat nyújtanak a paraszti kultúra, a paraszti életmód változásának vizsgálatához. Az „amerikás" jelző megilleti a gömöri Túróc-völgy kis faluját, Lévártot. Az alábbiakban helyszíni gyűjtésem és megfigyelésem nyomán közlök az ottani kivándorolt és visszatért amerikásokról adalékokat. (Lévárt lakosságáról, társadalmi, gazdasági vizsgálatáról 1. Népi táplálkozás három gömöri völgyben című fejezetet.) Az első amerikás ember Lévárton Gergely Balázs volt. A falu első emberétől, a bírótól, Szobonya Páltól kért kölcsön, hogy elindulhasson a nagy útra. Nem mondta, hogy mire kéri a pénzt. Titokban készülődött. Csak akkor tudták meg, amikor már elment. Úgy emlékeznek, hogy a hóra írta üzenetét. 1879-ben karácsony és újév között erősen fagyott. A Licébe vezető gyalogút mellett a fagyos havon ezt olvashatták az arra járók: ,,Erre ment Amerikába Gergely Balázs. " így jutott a falu tudomására, hogy hova tűnt Gergely Balázs napszámos, vasúti munkás, aki az akkoriban épülő pelsőc-murányi vasútvonalnál dolgozott. A felesége, Gubicsko Júlia és a két gyermeke, Jancsi és Béla otthon maradt. De csak két évig. Gergely Balázs jó munkás volt. Összegyűjtött annyi pénzt, hogy megküldte az adósságát Szobonya Pál bírónak és kivitette a családját is. Nagy szenzáció lett ez a faluban és a környékén. Erről beszéltek a fonóban, a disznótorban és a kocsmában. Az amerikai gazdagságról a legkülönbözőbb történetek terjedtek. Mindenki arról beszélt, hogy milyen jó világ van ott. „Van munka, de kenyér is, meg pálinka is, sör meg annyi, mint a víz Lévárton." A bizonyosság és az invitálás Gergely Balázséktól érkezett. Gergelyné Gubicsko Julis levelet írt az unokatestvéreinek. „Ne küzködjetek ott Lévárton az erdőn a favágással, meg a kőhányással, nejárjatok a horkai vasúthoz, hanem gyertek ki Amerikába. Üljetek fel a vasútra, az majd elviszen benneteket Fiumébe. Onnan meg majd elhoz a hajó Amerikába. Nem is kell sehova mennetek, csak ide mihozzánk. Ha nincs pénzetek, kérjetek kölcsön Szobonya Páltól. Mi már megadtuk neki. Lesz munka a bányában vagy kint. Főzök nektek. Ehettek elég húst, ihattok pálinkát meg sört..." Ez a buzdítás elég volt a jobb életre vágyakozóknak. Öt fazekas nyomban elhatározta, hogy követik Gergely Balázst és családját. Akkoriban 22 fazekascsalád élt Lévárton. Ebből most útnak indult öt. Elmentek Szobonya Pálhoz. Kölcsönkértek fejenként 60 forintot. Erre 20 forint volt az adu (kamat). Szobonya Pál bejegyezte őket is a nagy árkusba. A jobb módú gazdáknál két árkust vezettek. Külön a gazda és külön a gazdasszony. A gazda a pénz- és a terménykölcsönöket, az asszony a hitelbe vitt tejet, vajat, tejfelt, zsírt, szalonnát stb. jegyezte fel. Ez asszonyi feladat volt, mert ilyeneket csak asszonyok kértek. Az emberek tiszte volt a pénzkérés, a terménykölcsönzés. A 60 forintra egy évre 20 forint kamat jó jövedelmet jelentett a kölcsönadónak. Szobonya Pál gazdag ember volt, az amerikások még gazdagabbá tették. Az öt fazekast az egész falu búcsúztatta. „írjatok, ha nektek is sikerül, menőnk utánatok" - mondták az elmenőknek. Az öt ember egy-egy fakuferral elhagyta a falut. Az öt feleség elkísérte őket a tornaijai állomásra, ahol nagy sírás-rívás közben vettek búcsút férjeiktől. A nagy útra indulók közt volt Horváth Lajos, akinek a későbbi visszaemlékezése így maradt fenn fia emlékezetében: „Vasúton mentőnk Fiúméig. Ott osztón vártónk a nagy váróba, osztón mettuttuk, merre van a kikötő. Oda mentőnk osztón a kikötőbe. Ahogy ott járkátónk, két ember beszélgetett magyarú. Azok osztón minket elvezettek egy irodába. Ott aszt monták nekőnk, hogy három nap múlva indul egy hajó Amerikába. Ha dolgozónk rajta, elviszen bennünket, még fizetnek is érte, ha odaérőnk Amerikába." Az öt fazekas örömmel fogadta az ajánlatot. Fűtők lettek a nagy hajón. A szenet lapátolták a kazánba. Keményen dolgoztak, szótlanul bírták a nagy hőséget, de a tengeri út nagyon megviselte őket. Egy napig pihentek Gibraltárban, s a 14. napon a hajó kikötött „Nevijorkba." A végzett munkájukért megkapták a bért, s azután el irányították őket a Kaszegárdába (bevándorlási állomás, Castle Garden). A bevándorlók először orvosi vizsgán estek át. Az öt fazekas közül az egyiket, Magyar Pétert „nem engedték be Amerikába, pedig már ott volt, mégis visszaküldték, a szemével volt baj". A négy lévárti fazekas az „irányító házban" megmutatta Gergely Balázs címét, ők oda akarnak menni: „Pencilvánia, Gambria contri, Bencskrik, bányász pléz." Ott lakott Gergely Balázs a feleségével és két fiával. Ö már akkor burdosgazda volt. A burd (board-panzió) olyan ház volt, ahol szállást és kosztot kaptak az emberek. Gergely Balázs burdos gazdánál akkor már Abaúj-Torna és Zemplén megyéből érkezettek laktak. Boldvavendégiből, Füzérből és Komlóskáról valók voltak. Mindnyájan a szénbányában dolgoztak. A csoport kiegészült a lévárti fazekasokkal, akik szintén bányászok lettek.