Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Néhány aranyműves és órakészítő is volt, harangöntők Jolsván élnek számosan, és vaslapokból csengettyűket készítenek, négyszögletest inkább, mint kereket, a tehén pásztorok és más állatok őrzői számára igen keresettek (353-354. p.). Földművelés A természet termékeit, amelyek ide sorolhatók, az itteni lakosok közül többen művelik, és szorgalmuk a mezőn és legelők művelésében, a gyümölcstermő fák ültetésében és megőrzésében, minden fajta gyümölcs nevelésében, és végül azokban a mesterségekben, amelyek anyagukat a növényekből nyerik, szembetűnően megmutatkozik. A földművelést ennek a földnek már a legrégibb lakosai is gyakorolták. Több dolog bizonyítja, hogy a jazigok és a szarmaták is művelték a földet. Akik emlékezetbe eszik a viselt dolgaikat, és nemcsak a helyi quadokkal kapcsolják össze őket, azt erősíthetik meg, hogy a síkságokat és a mezőket is lakták és művelték. Ezek az írók feljegyezték, hogy a jazigoknál a szolgáknak igen nagy volt a száma. Ezeket először a katonáskodástól elválasztva szolgai munkákhoz adták, amit mutat az, hogy később uraik ellen fordították, és az igát lerázták. Ez úgy hihető, hogy ők azelőtt a családi dolgokban, tudniillik a bányászat és a föld müvelésében tevékenykedtek, így keményebbekké váltak. A szarmata népet urak vagy szabad szarmaták és szolgák vagyis alávetett szarmaták között láthatod leírva Severiniusnál a gyakran idézett könyvben a II. fejezet 33. lapján. Amikor a magyarok erre a vidékre érkeztek és elfoglalták, a földművelés új fellendülésbe kezdett. Ugyanis ennek gyakorlása okából foglalták el. A szlovákok a jazigok és vénetek utódai, a hegyekben is kezdték ezt folytatni, miközben a magyarokat a szántóföldek müvelésében segítették. Innen van, ha nem csalatkozom, a szlovákoknak az a szokása, hogy évenként az alsóbb részekre leereszkedve a magyarok terméseit és vetéseit le szokták aratni. Mégis a földmüvelés gyorsabb előmenetelét a polgárháborúk és a török szerfölött hátráltatták. Tudniillik az ellenséges pusztítások a legszorgalmasabb lakosokkal teli és a földművelésre legalkalmasabb területeket fosztogatták, akik így részint fogságba kerültek, részint pedig a hegyekbe és erdőkbe kényszerültek bujdosni, földjeiket töviseknek és bokroknak hagyták hátra. A dolgok ilyen viszontagságai miatt több falu, amely sűrűn szerepelt az összeírásokban, a lakosoktól elhagyva majorságoknak vagy pusztáknak adott helyet, vagy elhagyottá vált. Amikor a földmüvelés jelenlegi helyzetét előadtuk, kitűnt, hogy a mieinknél ez azon mesterségek közé tartozik, amelyekkel foglalkozni, nemcsak a parasztok és a mezővárosiak, de a nemesek számára sem alávaló. A gazdagabbaknak és a tehetősebbeknek a földjét béresek, cselédek, szolgák szokták szántani, vetni és a termést learatni is. A szegényebb nemesek és akik a mezővárosokban és a falvakban élnek, maguk adják a munkás kezet. Elsősorban a fenti részek nemesei és parasztjai foglalkoznak szívesen paraszti munkával, az alsóbb részeken a szegényebb nemesek henyélnek és a kézművességgel akarnak inkább foglalkozni. Nem mindenütt ugyan, de a mieink a földművelés dicséretét kiérdemlik. Tudniillik a felsőbb részeken, ahogyan nevezik azt a vidéket, nehezebb és költségesebb a földművelés módja, míg az alsóbb részek földjei könnyebben müvelhetők és bőségesebb termést hoznak. Garampolomkánál, Csesznek birtokon, a fekete-lehotaiak, hankovaiak, tótfalusiak, csetnekiek, kuntapolcaiak, jolsvaiak, berzétiek, a Murány-völgyében a giceiek, süvéteiek, jolsva-tapolcaiak, nagyrőceiek, Ratkó körül, a köviek, dereskiek, Balognál a geszteteiek, padáriak stb. a föld iránti serénységben és szorgalomban másokat megelőznek. Az alsóbb részek és járások mind a föld gazdaságában, mind a földművelésben mutatott szorgalomban vetélkednek egymással. Mindenek felett igaz, a földművelés módja és művészete a gyakorlatban mutatkozik meg és egyedül gyakorlással tanulható meg. Ugyanis a mieink eddig semmilyen gazdasági rendeletet nem ismertek, ha nekik a Józsefi elgondolások közül egyet is említesz, itt nem adódik alkalom másik út kipróbálására (356. p.). A művelés alá vett földek mennyiségét teljes kiterjedésében pontosan meghatározni nem lehet. Tudniillik egyáltalán nem járnak távol az igazságtól, akik azt tartják, hogy a felsőbb részeken a földek két harmadát erdők, bokrok, sövények és hozzáférhetetlen helyen foglalják el, a többi pedig alig művelhető. Milyen a müvelés viszonya az alsóbb részeken a nem művelthez, ezek mértékét mutatja: Ajnácskő ura-