Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

„Nagyon szépen volt kifestve, rajta a gyermek Jézussal, a betlehemi istállóval és gyertyák égtek körülötte. A tetején két csengő volt beforrasztva. Fölötte egy hegyes tűn négy angyalka forgott körbe. Mind a négynek kis botocska csüngött a kezéből. Amikor aztán meggyújtottam a gyertyákat, a meleg meghajtotta az angyalkák szárnyacskáit. A gyertyák melegétől meghajtott angyalkák a kezükben levő bottal körbe-körbe járva csilingeltek. A tetején a betlehemi csillag ragyogott. Amikor megjött, nem tudtuk összerakni, csak aztán jött egy vándor órás mester a faluba, aki aztán összerakta." A betlehemes játék bemutatása után az Öreg pásztor tarisznyájába a gazda felesége almát, diót, mogyorót, kalácsfélét vagy tojást tett. Néhol pedig a gazda a bukszájába pénzt adott. A betlehemmel végig a falun, házról házra jártak. Lévárton kívül elmentek más faluba is betlehemezni, így pl. Dereskbe, Licébe, Sánkfalába, Harkácsba, Alsófaluba és Sajógömörbe. „A mi vidékünkön mink voltunk az utolsó betlehemesek" - mondja Horváth Lajos. Az első világháború utáni állapot számos szokás elmaradását idézte elő. Nagyon sokan Amerikába vándoroltak. Rendkívül figyelemre méltó, hogy az 1920-ban Lévártról Észak-Amerikába vándorolt férfiak közül 1923-ban egy csoport az ottani magyarok körében előadta a hazai betlehemes játékot. Az összegyűjtött összeget egyházi célra hazaküldték falujukba, Lévártra. Emléküket egy Clevelandban készült műtermi fénykép őrzi, amelyben hét szereplő és két kísérő látható. A szereplők a következők voltak: Balog János, Horváth János, Gergely János, Jósko Lökös János, Galo Kiss János, Galo Lökös János, Galo Vizi János. Lévárti betlehemesek Clevelandban Mind a krasznahorkaváraljai, mind a lévárti betlehemezéssel kapcsolatban említettem, hogy a játékosok felkeresték a szomszédos falvakat is, elsősorban a két ünnep közötti napokon, és házról házra járva bemutatták a betlehemes játékot. Ehhez kapcsolódóan megemlítem a sajószentkirályi vándorló betlehemezőket. Idevonatkozóan a 80 éves Valent István Sajószentkirályon mint a játék egykori szervezője és résztvevője, a betlehemjárás kevésbé ismert emlékeit idézte fel (1973. október 19.). Az 1910-es években a sajószentkirályi betlehemezők (Valent István, Jávora József, Szükő Károly, Béres István, Béres Imre, akik legénysorban levő szereplők voltak) december elején, mintegy három héttel karácsony előtt megkezdték a betlehemezést falujuktól egy távolabbi helységben. Faluról falura vándoroltak Gömörben és csak a karácsonyt megelőző napon tértek vissza Sajószentkirályra, ahol vilia délutánján a házakat sorra járva befejezték a betlehemjárást. Vándorlásuk során mindig abban a faluban maradtak éjszakára, ahol rájuk esteledett. A szegény házaknál rendszerint szívesen befogadták őket. Szalmát hintettek a szoba földjére és azon aludtak. Gyakran az istállóban töltötték az éjszakát. Előfordult, hogy a helybeli legények meghívták őket a fonóba vagy a bálba. így pl. Nasztrajban a fonóházban, Pelsőcön