Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

első napjának reggelén kapta meg az ajándékot, amikor az állatokat hajtotta. A csordás karácsonykor már nem hajtott. Az ünnep előestéjén a feleségével végigment a falun; minden háznál kapott kalácsot és italt. A Száraz-völgyi Ragályon a juhtartó gazda bacsójának bort küldött. Előfordult, hogy behívatta a házába és megvendégelte. Lucskán (Csermosnya-völgy) a pásztorok karácsony este kolomp- és csengőszóval, ostort pattogtatva mentek végig a falun. így kiabáltak: haj ki, haj ki. Minden háznál, ahonnan állat járt ki a legelőre, kerek kalácsot, Gömörszőlősön (Száraz-völgy) káposztás-, túrós-, almáslepényt vagy mákoskürtöt kaptak. Zsórban (Turóc-völgy) a pásztorok karácsony böjtin az állattartók ablaka alatt karácsonyi énekeket énekeltek. A kapott kalácsokat (túrós-, lekváros-, pusztakalács) abroszba rakták. Lőkösházán (Turóc-völgy) a pásztorok a gyerekeik nyakába kolompot, csengőt akasztottak. Ezek hangjára és a pásztorok pattogtatására a gazdák kimentek a ház elé és átadták a naturáliákat. Karácsonyi hiedelmek A karácsonyi asztal morzsalékjait ünnep után, a harmadik napon a tyúkok elé hintették. Úgy vélték, hogy amelyik tyúk abból eszik, bőséges tojáshozamot adó tojó lesz (Pelsőc, Gömörnánás, Páskaháza, Sajórecske, Szentkirály, Hét). A karácsonyi morzsalékból szórtak az udvarra, hogy az égi madarak is egyenek az ünnepi ételből (Szkáros, Deresk, Lévárt, Alsófalu, Szentkirály). A karácsonyi asztalon maradt morzsalékot egy kendőbe kötötték, a komótba vagy a ládába tették. Ha nyáron égiháború (mennydörgés, villámlás) volt, akkor a vihar ellen a tűzbe hintettek belőle (Deresk, Alsófalu, Mikolcsány, Szkáros). Karácsony bőt estéjén vacsora alatt a gazdaasszony nem kelt fel az asztaltól azért, hogy jó ülő kotlósa legyen (Deresk, Páskaháza, Visnyó, Felsőfalu). A karácsonyi vacsora alatt a gazdaasszony nyugodtan ült az asztalnál, nem mozgott, mert egyébként nem kel ki a csirke a tojásból (Szentkirály, Gömörnánás, Mikolcsány). Karácsony bőtestéjén a gazda annyi szelet kenyeret vágott, ahány marhája (tehén, borjú) volt az istállóban. Minden szelet kenyérbe egy-egy gerezd fokhagymát tett, kivitte az ólba és megetette az állatokkal (Felsőfalu, Visnyó). A karácsonyi mákos zúzákból a gazdaasszony egy-egy darabot vitt az istállóba és megetette a tehenekkel. A tyúkoknak is adott belőle (Dernő). A karácsony esti vacsora alkalmával a család minden tagja megevett egy-egy cikk fokhagymát. Úgy vélték, hogy a fokhagyma minden betegségtől megvéd (Abafala, Pelsőc, Sajórecske, Alsófalu). Karácsony bőtestéjén vacsora előtt a gazda az istálló ajtajára fokhagymával keresztet vont azért, hogy a boszorkánytól megvédje az állatokat. A ház ajtajára is keresztet rajzolt a boszorkányok és más gonosz lények ellen (Páskaháza, Pelsőc, Visnyó, Gömörnánás). Karácsonyi vacsora előtt délután a gazdaaszszony a fiaskukoricát lemorzsolta és a tyúkoknak adta azzal a céllal, hogy szaporák legyenek és sokat tojjanak (Szentkirály, Sajórecske, Sánkfalu). A karácsonyi asztal abroszát gondosan kimosva tisztán a szekrénybe tették. Csak vetéskor vették elő. Ezt használták vetőlepedőnek. Úgy tartották, hogy a karácsonyi abroszból vetett búza bő termést hoz (Páskaháza). Karácsony bőt estéjén egy egész kenyeret tettek az asztalra, hogy a következő évben ne legyenek kenyérszükiben (Páskaháza). A karácsonyi asztalra vacsorakor almát, körtét, szilvát, diót és szemes terményt tettek, hogy bőséges legyen a termés (Páskaháza, Lőkösháza, Sajórecske, Deresk, Lévárt, Beje). Karácsony este az asztal lábát lánccal körülkötötték azzal a céllal, hogy végrehajtó ne jöjjön a házhoz (Szkáros). Karácsony este a padon minden kihúzott kötélnek az egyik végét megoldották, a földre leengedték. Azért csinálták, hogy az állatállományban a következő évben ne essen kár (Sajórecske). A karácsony esti vacsora után a gazda az asztalról felemelt egy szép piros almát, kiment vele az istállóba és mindegyik marha hátgerincén végighúzta. Azért cselekedte, hogy az állatok olyan egészségesek és szépek legyenek, mint a piros alma (Deresk, Lévárt, Sánkfala, Felsőfalu). A karácsonyi éjféli mise után a gazda bement az ólba, megnézte, melyik oldalán fekszik a tehén. Ha jobb oldalán fekszik, bikabornyú, ha bal oldalán, akkor üszöbornyú lesz (Sánkfala). A karácsonyi vacsora második étele a mákosguba volt. Ebből először a gazda szúrt a villájára. Az a leány, aki meg akarja tudni, ki lesz a férje, a tésztát lekapja a villáról, kiszalad vele a kapuba. Az a legény lesz a férje, aki először elmegy a ház előtt (Beje). A karácsony boti vacsora után a leány fakanalat vett a kezébe, kiszaladt a disznóólhoz, rákoppintott az ólajtóra. Ahányat röffent a disznó, annyi év múlva ment férjhez (Deresk, Lévárt, Páskaháza, Visnyó, Hét). A karácsonyi vacsora után a leány az ajtóból az ablak felé kiseperte a szobát, a szemetet a trágyadombra öntötte, ráállt, „meghallotta az angyalok énekét" (Szkáros, Beje).