Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

telt leány az asztalhoz invitálták és megvendégelték őket. A díszesen varrott abrosszal leterített asztalra a karácsonyra készített kalácsokat tették. A század elején lekvárral, túróval, aszalt körtével, káposztával töltött kőtt kaláccsal, s fonott kalácscsal kínálták a vendégeket. Később, a két világháború között a különböző sütemények egyre inkább kiszorították a kalácsféléket. A süteményeken, a tésztákon kívül a legényeket pálinkával is kínálták. A századfordulón a jelenlévők nem egyszerre, hanem kettesével ittak, sorban egymás után. A pálinkát a gazda két porciósba (féldecis üveg) töltötte, s két vendég ivott egyszerre. A legények egy darabig időztek, beszélgettek, majd elköszöntek és betértek a következő lányos házba. Néhány porció pálinka elfogyasztása után többnyire nótázásra is sor került. A szerencsefa-hordás befejezését követően a legények rendszerint az utcán is daloltak, s csak a bakter tíz órát jelző fújásakor tértek haza. Karácsonyi vacsora A karácsonyi vacsora ételei kis eltéréssel lényegében azonosak Gömör középső területeinek falvaiban. Kétféle leves ismeretes: gombaleves és káposztaleves (káposztáié). Az előző elsősorban a hegyvidéki falvakban szokásos, ahol a gombagyűjtés idején télire szárított gombát raknak el. A sík vidéki falvakban a káposztaleves a domináns. Sok helyen a két levesféle kontaminálódik. A káposztalevesbe gombát is tesznek és fordítva. A káposztalevesbe azonban többnyire kolbászt főznek. A második fogás mákos bobájka (a Turóc völgyében vaka, a Csermosnya völgyében zúzák). A bobájka kb. három cm vastagságú hosszúra nyújtott sodrott tészta, amelyet megsütnek, majd forró vízzel leöntenek és mákkal megszórják. Abban a családban, ahol a családfő meghalt, az emlékezetére külön tányért tettek a karácsonyi asztalra (Putnok). A gazdaasszony terítéskor sorban szólította az állatait, így: csenukám (ló), bocikám, kucukám, papikám, cibikém, és csak azután szólította a család tagjait vacsorázni (Páskaháza). A vigília-napi ételekhez tartozott a Turóc völgyén a reggel készült lángos. Erről és a többi ételről a dereski születésű, Lévárton élt Hindulák Julianna a következőképpen beszélt (1975): „Karácsony böjtjén a vigiliakor a leghasználatosabb volt reggelre a lángos. Régen még minden háznál volt kemence. Reggel a kalácssütés előtt volt a lángossütés. A lángost úgy készítették, mint a kalácstésztát, de a lángostésztát vízzel készítettük és a kemence földjén sütöttük meg. Vízzel lemostuk és kézzel olyan tenyérnyi nagyságúra széttéptük. Tálba vagy tányérba tettük, tejfellel áthúztuk, sóval behintettük. Ez volt reggelire a früstök. Azután estig mást nem ettünk. Este a vacsora idején az asztalhoz ült a család. Rántott vagy habart aszaltgomba leves volt az első fogás, utána a mákos vaka. A vaka után mogyoró vagy dió, susinka és egy cikk fokhagyma. Az utóbbi években a lángos már elmaradt, a vaka helyett mákos kiflit csinálunk. A lángos helyett kalácsot ettünk früstökre, ha előző napokban disznóölés volt, akkor már ebédelünk is, a húsleves után sztrapacskát eszünk. Megváltozott nagyon az étkezés. A mai fiatalok már elhagyják a régi ételeket, meg lassan a böjtölést is. Már minden háznál húsféleségeket sütnek, főznek." Pásztorok megajándékozása karácsonykor A pásztorok (csordás, kondás) ünnepnapokon való megajándékozása a gömöri falvakban általános gyakorlat volt. Ennek három nagyobb ünnep a karácsony, húsvét, pünkösd - adta az alkalmat. A Csetnek-völgyi Páskaházán karácsonyböjtin a csordás, a kondás és mindkettő felesége végigment a falun. A csordás trombitált, s a házakból a gazda vagy a gazdaasszony kivitte a kapuba a nekik szánt ajándékot: a kalácsot és a pálinkát. Hasonló szokás volt a Murány-völgyi Mikolcsányban is. A Turóc-völgyi Felsőfaluban a pásztorok fogadáskor kiszerződték, hogy három ünneplőt kapnak. Ez azt jelentette, hogy a karácsonyi böjtnapeste, húsvétkor és pünkösdkor kalács és pálinka járt nekik a rendes évi bérükön felül. Felsőfaluban, valamint az ugyancsak Turócvölgyi Alsófaluban és Deresken a csordás és a kondás külön, olykor együtt ment végig a falun. A csordás kürtölt, a kondás pattogott. Amikor az állattartók a kürtszót, illetve a pattogóst meghallották, az összes ünnepnapi - mákos, túrós, lekváros - kalácsból szeltek egy-egy darabot és kb. egy decinyi pálinkát kivittek a kapuba. A pásztor felesége abroszba szedte a kalácsot. Az abroszt mindkét végén megkötötte. Az egyiknél a nyakába akasztotta, a másik végét a karján tartotta. Az így kialakított batyuba rakta a kalácsot. A pásztor a pálinkát - néhány pohár elfogyasztása után rendszerint a harmadik, negyedik ház után, butykosba töltötte. A Sajó-völgyén, Pelsőcön, Sajórecskén, Szentkirályon a túrós vagy a lekváros lángost tarisznyába rakták. Pelsőcön a háton vitt batuba tették a kalácsot. Ez utóbbi helyen a csordásnak dohányt is adtak. A kondás karácsony