Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

BÚCSÚ, BÚCSÚJÁRÁS

Búcsú, búcsújárás A

gömöri katolikus falvakban minden évben fontos eseménynek számított a helyi búcsú, illetőleg a búcsúhelyek meglátogatása. Az idevonatkozó szokásokat a Turóc-völgyi falvakban - Deresken, Lévárton, Harkácson és Sánkfalán - vizsgáltam. A

búcsú mint közösségi alkalom Deresk, Lévárt, Harkács és Sánkfala katolikus lakosainak a kalendáris év folyamán négyszer-ötször volt lehetősége arra, hogy búcsúban részt vegyen. Az egész falu közösségére kiterjedő búcsú a templombúcsú vagy falubúcsú. A négy település lakosai - elsősorban a fiatalok, rokonok és barátok - egymás búcsújára eljártak, sőt a Murány-völgyében fekvő Lice katolikusai is megjelentek a Turóc-völgyi falvak búcsúiban és az említett négy községből is mentek a licei búcsúba. Harkács és Sánkfala együtt tartotta a búcsút, s ez lényegében egy alkalomnak számított. A négy falu lakosainak búcsújárói együtt, közös csoportban elzarándokoltak Szentkútra a Nagyboldogasszony-napi búcsúra. Ez a több napig tartó út bár kisebb közösséget érintett, jelentősége és hatása azonban nagy volt, s a hozzátartozók, ismerősök, barátok stb. révén voltaképpen erre a búcsújárási alkalomra is ráirányult az egész vidék figyelme. A következőkben a négy falu templombúcsúját mutatom be. Eltérés lényegében csak a búcsúk időpontjában van. Az előkészület, a mise, a vásár, a vendéglátás stb. tekintetében valamelyik településre jellemző különbség nem volt. Leírásunk a szokásgyakorlók emlékezete nyomán a két világháború közti időszakra, s a legidősebbek gyermekkori élményei, az ő szüleiktől való hallomás alapján az első világháború, illetőleg a századforduló periódusára vonatkozik (gyűjtés: 1975). A kalendáris sorrend szerint elsőként Lévárton van búcsú július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, Harkácson és Sánkfalán szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján, Deresken október első vasárnapján tartották a búcsút. A templom Szent Mihály nevéhez fűzi az ünnepet, de a búcsút nem a napján tartották. Deresken mondják: Szent Mihály-nap táján már ha harapóval húzzák a füvet a földből, akkor sem jön elő. Akkor már a kódus is megkeresi az elhányott bocskorai, ha rongyból van is. A Murány-völgyi Licén azonban gyakran már hó volt, amikor december elején a Miklós-napi búcsút tartották. Ezen a búcsún sokan részt vettek a Turóc-völgyi falvakból is. Készülődés a búcsúra A búcsúra való előkészületek a búcsú napját megelőzően egy héttel kezdődtek, sőt, bizonyos vásárlásokat illetően még korábban. A nagylányoknak (akik a 15. évet már betöltötték) új ruhát vettek valamelyik vásáron, Tornaiján, Pelsőcön, Jolsván, Rimaszombatban vagy Rozsnyón. Ha ruhaanyagot vásároltak, akkor hetekkel korábban elvitték a varrónőhöz. Nem mindegyik faluban voltak varrással foglalkozó aszszonyok. Főleg a szkárosi, alsófalui, sánkfalai és a licei varrónőkhöz vitték a ruhát varratni. Ez a lányok életében fontos eseménynek számított. A ruhavarrás kapcsán bizonyos közösségi mozgás, érintkezési lehetőség nyílt. A lányok barátnőikkel vagy édesanyjukkal mentek a szomszédos faluba, ahol a varrónő volt. Ez társalgásra, kikapcsolódásra, élményekre nyújtott lehetőséget. Továbbá beszédtémát nem csak a ruhákat, hanem a különböző hallott eseményeket illetően is. Különösen az eladó lányok búcsúi előké-