Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
Lévárti lencsések A dereskiek a lévártiakat lencséseknek csúfolták. Meg azzal heccelték: Lyukas a híd vigyázzatok, mert beakad a csizmátok. Imolái vékások Állítólag az imolaiak vetéskor ezt mondták: Imola jó földem, elvetettem egy kilát (két véka), lesz róla egy véka. Ragályi kopók A. Ragályon a báró a zsellérekkel hajtotta a vadat. A haj tó vadászatokon a ragályiak verték fel a vadat, mint a vadászkopók. Ezért nevezik őket kopóknak. B. Ezt is kiabálták rájuk: Kisragály-Nagyragály, a harmada meg cigány. Szuhafői görhősök A szuhafőiek, ha munkába mentek, görhőt vittek kenyér helyett. Azért is, mert takarékosak voltak, meg azért is, mert sokszor nem volt kenyérnek való búzaliszt, csak kukoricaliszt. így maradt rajtuk, hogy a szuhaiak görhősök. Csucsomi grulyások Csúcsomban a krumplit grulyának nevezik. Egy ember találkozik egy csucsomi asszonnyal. Kérdi tőle: - Mama, tolód már a grulya? - Hát, tolód már, ha a nap nekitámaszkodik. Mondókák falvakról Pálfalában Pált csinálnak, Jánosiban lányt csinálnak, Simonyiban sikárolnak, Szombatban szoptatnak, Ragályban ragadnak, Zádorban zokognak, Szuhán szuszognak, Putnokon pufognak. Barka, Lucska, Fancsika, Mind a három egykutya. Hogyha Rozsnyón meg nem szólnak, Szentpéteren meg nem lopnak, Kassán fel nem akasztanak, Kimehetsz a világból. Szólások az adomában Magasan van, mint az Imre bácsi szalonnája A templomba vezető utat csinálták közmunkában. Nagyon sokan ott voltak az egyháztagok. A kurátor öt liter pálinkát fizetett áldomást. De a dugaszolt mérésben nem lehetett meginni, hát Imre bácsihoz mentek, hogy megigyák. Imre bácsi nagyon szegény ember volt, fuvarozásból élt, mert kevés földje volt. Leültek az emberek, öntötték a pálinkát a porciósba és ittak. Maris néni, Imre bácsi felesége egy lángost tett az asztalra, mert éppen kenyeret sütött. A lángos rögtön elfogyott, pedig csak csipdesték. Maris néni hozta a másikat, alig volt leseperve a hamutól. Azt mondja Imre bácsi: - Húzzad, hé! Mit számít annak két-három lángos, akinek újról-újra van búzája. Ezen magában mindenki mosolygott. - Hoznék én, emberek, szalonnát is, de nem éri fel a létrám. Magasan van a kéményben. Azt mondja az öreg Dombi János bácsi: - Eredj, Imre, ott van az én csőrömben felakasztva a hétméteres létra, hozd be. - Nem éri azt fel, bátyám, a tizennégy méteres se! Azóta mondják, ha nagy dologról, elérhetetlen, megszerezhetetlen dologról van szó: Magasan van, mint az Imre bácsi szalonnája. Olcsó, mint a Sós György derelyéje György bácsi az öccsével fuvarozott. Egyszer faszenet vittek Vígtelkére. Amikor hazafele jöttek, megállottak Pelsőcön a Rongyos Vendéglő előtt. Bementek, hogy egyenek valamit. Kérdik a vendéglőst: - Mi van ennivaló?
