Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Amikor a cigányok az ablak alatt elénekelték a „Mennyből az angyalt", egy szakajtóban kivitte. - Szeretitek-e a sült krumplit? - Szeretjük bizony, gazduram. Egyszerre nyúlnak a cigányok a szakajtóba. Marokba kapnak egy-egy forró követ, s csúnyán káromkodnak. - Ejnye, hogy bassza meg kigyelmed az anyját és átkozódva elmennek. Még aznap este később visszamentek. Jó erős csermadzaggal úgy harminc centi magasan átkötötték a kiskaput. Az egyik cigány megzörgette az ablakot. - Dapsi úr odabenn? - Igen! - Ide szartam, vigye be! Szaladt ki a házból Dapsi nagy mérgesen. A sötétben nem látta a madzagot, a lába beleakadt, olyant vágódott, hogy majdnem kitört a nyaka. A cigányok megszolgálták a sült krumplit. A cigány meg az állomásfőnök Pelsőcön az állomásfőnök jön a vágányokról be az irodájába. Két kapatos cigány megszólítja: - Mondja, mikor megy a vonat Rozsnyóra? Erre a főnök: - Nézzék meg, ott van kiírva az állomáson. A cigány így szól a komájához: - No, ezt hiába kérdeztük, ez csak fűtő. A cigányprímás mint ügyvéd Nótás kedvű, vidám legény volt Kónyi Barna. Gyakran megfordult Tornaiján a Fehér Hollóban. Akkor csak neki húzták a cigányok. A prímás kedvelte a jó hangú legényt. Kapott is tőle mindig egykét bankót. Történt egyszer, hogy hat főtt tojást rendelt. Aztán mámoros jó kedvében megfeledkezett a fizetésről. Telt-múlt az idő. Már régóta nem volt a Fehér Hollóban. Meg is nősült közben. A tulajdonos úgy gondolta, hogy Kónyi már nem fizeti meg magától a tojás árát, hát feljelentette a járásbíróságon. Nagy kártérítést követelt. Mert úgy okoskodott, hogy ha mind a hat tojásból kikel egy csirke, abból tyúk lesz, tojnak egyenként vagy 150200 tojást. Az több mint ezer tojás. Abból megint csirkék, tyúkok lesznek... És így tovább. Tehát nagy a kár. Kónyi Barna megijedt. No most mit csináljon. Ennyi pénzt ö ki nem tud fizetni. A cigányprímás megnyugtatja. Nem lesz itt semmi baj. Ő lesz az ügyvéd és elrendezi a dolgot. A tárgyaláson ne jelenjen meg. Majd ő megy egyedül. Úgy is lett. Megkezdődik a tárgyalás! A bíró szólítja az alperest. A prímás, mint ügyvéd feláll: - Tekintetes Járásbíróság! Kliensem nem tudott jönni, mert fontos munkája van. Most ültetik a főtt kukoricát. - Ön, ügyvéd úr, képtelenséget mond! - szól a bíró. - A főtt kukorica nem kel ki! - Az igaz, bíró úr! De a főtt tojás se kel ki! Kérem védencem felmentését! - Igaza van, ügyvéd úr! A pert megnyerték. Elmehetnek. A csősz meg a cigányasszony Kispalkó György volt Alsószuhán a szőlőcsősz. Kiszolgált katona. Hűségesen őrizte a szőlőhegyet. Szerette a fehér népet. Gyakran láttak egy-egy csinos menyecskét a kunyhójából kisurranni. Egyszer Kispalkó György egy szép cigányaszszonyt fogott meg a szőlőben, ahogy éppen rakta a kosarába az érett fürtöket. - No, menjünk csak a hegybíróhoz! - szorította meg a nő karját. De mintha csak villám ütötte volna meg. Olyan forró volt az asszony. A csősz mindjárt érezte, hogy megmozdult a szerszámja a nadrágban. Az asszony kérlelte, hogy engedje el, ne vigye a bíró elé. - Elengedlek, ha játszunk egy kicsit a kunyhóban. Játszottak aztán vidáman. A szép cigányasszony vihette az édes szőlőt. De nem csak a szőlő lehetett édes, mert az asszony ment másnap meg harmadnap is, míg csak le nem szüreteltek. Kispalkó Györgynek